Előző posztunkban részletesen beszámoltunk az ingyen szállás okozta attrocitásokról, de közel nem ez volt az egy hónap legmeghatározóbb élménye. Lehet, hogy kimenekültünk volna a világból, ha máshol lettünk volna, de ez Gili volt. Itt minden negativitás, ami éri az embert, valahogy eltörpül, hamar feledésbe merül, értelmét veszti.
Ahogy beteszi az ember a lábát a szigetre, megáll az idő: mindenki nyugodt, mosolygós, “chill” hangulat uralja mindhárom szigetet. Megunhatatlan! Minél több időt van ott az ember, annál jobban átértékeli az itthoni szokásokat, mentalitást, az egész eddigi működését, életfelfogását.
A Gili szigetek az a különleges hely, ahol:
- bicajjal és lovaskocsival közlekednek az emberek, mert nem hozhatnak be benzines járművet
- 2017-ben még alig volt betonozott út (2018-ben sajnos ez drasztikusan megváltozott)
- nincs rendőrség, semilyen felügyeleti szerv
- az előző pont miatt legális a fű és a gomba használata, és minden bokorban azt kínálgatják
Erről nem tudunk nyilatkozni, nem próbáltuk őket, de hallottunk pár elrettentő sztorit a vegykezelt, rossz minőségű drokgokról, aminek rossz vége lett… - néha nincs áram, internet: ha Lombokon vihar van, vagy valami történik a toronnyal, akkor ez megesik.
Mivel egy hónap alatt ez sűrűn előfordult, volt, hogy fél napokra is, ilyenkor a munka mellékvágányra került, és a ragyogó napsütés és meleg miatt a strandolásé lett a főszerep 😀 - csak a drágább szállásokon van édesvíz a fürdéshez, mert Lombokról jön, és drága…
- az emberek minden este összegyűlnek közös naplementét nézni, kiülnek egy-két sörrel, koktéllal a partra a homokba, babzsákokba
- minden héten van valahol buli… kihagyhatatlan érzés mezitláb, szuper zenére táncolni egy hatalmas tábortűz mellett a tengerparton, homokban!
- szinte minden este van valamelyik tengerparti bárban élőzene
Az indonézek nagy karaoke rajongók, a férfiak is, így többnyire tudnak is énekelni. Nagyon ügyes bandák szoktak zenélni, jó hangulatot teremtenek 🙂 - olcsó és nagyon finom a papaja
- nagyon finom a curry, a tempeh burger, a szték és igazából minden 😀
- a sziget legnagyobb boltjában is a fizetéskor visszajáró apró helyett cukorkát adnak
- a legtöbb itt dolgozó ember Lombok szigeréről jön át hetekre, hónapokra, családja nélkül
Igaz, hogy elég sokat dolgoztunk az alatt az egy hónap alatt, míg ott voltunk a szigeten, de nem hogy nem untuk meg, sőt, még kevés is volt! Ezért mentünk vissz a következő évben, és akkor már átjutottunk a buliszigetre is, Gili Trawangan-ra 🙂