ÚTON ALBÁNIÁBA
Jöttek a kérdések…
– Minek mentek ti oda? Az nem veszélyes?
Jöttek a megjegyzések is…
– Nem vagytok normálisak!
Hangoztak fel a kijelentések mikor a barátaink megtudták, hogy hova készülünk.
Bennünk nem volt semmi félelem és jogosan, mert Albánia felülmúlta várakozásainkat…
Most egy éjszakai vonattal indultunk neki az útnak a Keleti pályaudvarról, és első megállónk Belgrád volt.
Úgy terveztünk, hogy akkor már megnézzük Belgrádot is, mivel korán reggel érkezünk meg és a tervek szerint Podgoricára is éjszakai vonattal mentünk volna, de mivel valami gáz volt ezen a vonalon, a Szerb-Montenegró határ előtt pótlóbuszra kellett átszállni, majd a határ után felszállni egy másik vonatra. Ezzel érkeztünk meg Podgoricára, összesen 23 óra utazás után.
Mivel csak estére értünk oda, és fáradtak is voltunk kerestünk egy alvásra alkalmas helyet. A Hilton parkját megfelelőnek találtuk, és itt fel is állítottuk a sátrunkat…
Másnap reggel egy buszos üldözéssel indultunk az Albán határ felé, mivel valamilyen okból rossz buszra tettek minket, amin csak ketten ültünk.
Így a buszunk halálos iramban próbálta utolérni a Shkodrába tartó, számunkra jó buszt, ami szerencsére sikerült is. Átpattintottak minket rá, és már robogtunk is tovább a határ felé, ahol tartottunk egy kis pihenőt…
IRÁNY A THETH!
Albániában az első nagy célunk a Theth – Valbona túra volt. Emiatt első éjszakára szerettünk volna feljutni Theth-re, hogy következő reggel neki tudjunk indulni a túrának. Nem volt a legegyszerűbb feljutni, de engem (Peti) főleg az anyagi része viselt meg a legjobban de már kihevertem.
Út közben megismertük Wolfgang-ot aki nem Mozart és egy darabon vele utaztunk. Volt szerencsénk megismerni Jimmy barátunkat is, aki egész véletlenül családjával egy gyönyörű vendégházat üzemeltet a környék egyik legszebb helyén, és önkéntesen túrákat visz a Thethi nemzeti parkban.
Jimmy egy nagyszerű ember, aki meghívott magához, hogy nyugodtan sátorozzunk a kertjében és használjuk a vendégház szolgáltatásait díjmentesen, hogy másnap reggelt kipihenten neki tudjunk vágni a túrának.
Hatalmas élmény volt ilyen gyönyörű helyen, ilyen kedves emberek között lenni. És még egy éjszakai medvetámadást is túléltünk, amiről reggel kiderült, hogy csak a szomszéd lova kóborolt felénk…
Ébredés után összepakoltuk a cuccunkat indulás készre, és kértünk reggelit. Csak annyit kértünk, hogy lepjenek meg minket valami valami jóféle helyi étellel. Erre kaptunk nagyon finom házi kenyeret, kecskesajtot, frissen sütött kis fánkokat és előző nap begyűjtött házi mézet.
Reggeli után neki is indultunk a hosszú, kb. 20km-es túrának, amiben egy hegyen kell átmásznunk. Ez azt jelenti, hogy 1000m szintkülönbség fel, aztán le. Jimmy úgy érezte, hogy felelősséggel tartozik értünk, így az utunk elején elkísért, hogy a szomszéd telkeken keresztül a jó útra vezessen minket, majd utunkra engedett…
THETH – VALBONA TÚRA
Mivel vittük magunkkal az összes cuccunkat, a túra elég kimerítő volt kemény hegymenetben és 35 fokban, úgyhogy felüdülés volt amikor belebotlottunk egy “kávézóba” a semmi közepén, hogy egy kicsit megpihenjünk. Ezen a helyen például túl sok kávét vagy üdítőt nem kaptunk, de bőven beértük egy kis árnyékkal is.
A túra harmadánál, a semmi közepén lévő kávézóban már üdítőt és helyi sajtos pitét is kóstolhattunk! És persze itt sem tudunk betelni a látvánnyal…
Annyira gyönyörű helyeken mentünk keresztül, hogy végül feljussunk a csúcsra, ami kb. 1800m magasságban van és nagyjából a túránk felét jelentette. Túl sok emberrel nem találkoztunk szembe szerencsére, így megmaradt a “Miénk az egész hegy-völgy” érzés.
A csúcson túl még hosszú út állt előttünk és már nagyon fáradtak voltunk, de a táj szépsége mindig erőt adott, hisz a hegyen lefele menet is pazar látványt tárt elénk a természet.
Sötétedésig oda kellett érnünk Valbona-ba, és megkeresnünk azt a Guesthouse-t ahol meg tudtunk szállni, és ahonnan másnap reggel levinnének volna minket a Komani-tóhoz, hogy átkompozzanak velünk a tó másik végére, majd onnan levigyenek egészen Skodrába kisbusszal. Ez egy neten hirdetett szervezett kis út. Hozzá kell tennem, hogy végül nem így mentünk, de ez egy kicsit későbbi történet. 🙂 A ‘Ne tervezz előre’ már nem tudom hanyadik részét éljük át. 🙂
Innen még elég messze voltunk a tervezett napi végcélunktól, mert az még jóval a völgy kanyarán túl volt. Másfél óra lefele menet után leértünk a völgybe és itt már a folyómederben kellett tovább mennünk.
Ahogy sétáltunk a folyómederben, az autók által kitaposott nyomvonalban, egyszer csak felbukkant mögöttünk egy Jeep. Ahogy mellénk értek, meg is álltak. Jóságos Albán rendőr urak ültek benne ketten. Mutatták, hogy szálljunk be hátra és elvisznek. Hát nem kellett kétszer mutatni,mert itt már nagyon ki voltunk merülve.
A kommunikációnk kb. így nézett ki:
– Italian, German, French?
– No, Hungarian !
És ezzel le is tudtuk a beszélgetést, mert nagyjából ennyi volt az angol tudásuk.
Valbona-ba tartottunk és szerencsére ők is pont oda mentek. Még sötétedés előtt meg akartuk találni a Jezerca vendégházat, nem csak azért , hogy legyen hol aludnunk, hanem mert tudtuk, hogy innen megy “szervezett” út vissza Shkodër-be, úgy, hogy autóval levisznek a Komani tóhoz, amelyen átkompozunk, majd visznek tovább egészen Skodráig. Ez lett volna a következő napi tervünk.
Ahogy megérkezünk Valbona-ba és megállunk, odalép egy helyi faszi a rendőrökhöz beszélgetni, mi pedig kiszállunk a Jeepből és megköszönjük albánul, hogy elhoztak minket és kicsit félrevonultunk megnézni, hogy hova is kell mennünk, hol találjuk ezt a Jezerca guesthouse-t. Ekkor odalép hozzánk is az ember, aki az előbb a rendőrökkel bratyizott és kérdezi, hova megyünk.
Mutatjuk neki a vendégház nevét, majd mondja, hogy tudja hol van, és hogy elvisz minket, mert 3-4km-re van. Megköszöntük, és finoman visszautastottuk, hogy nem kell. Aztán hozzá tette, hogy elvisz minket ingyen! Akkor menjünk hát! 🙂
Mikor odaértünk, kiderült, hogy ő pont ott lakik, és ő az aki viszi azt a “szervezett” utat amit kerestünk Skodrá-ba másnap. Micsoda véletlen, igaz?
Útközben a “privát taxinkat” leintette egy holland pár, akik még este le akartak menni a tóhoz, hogy reggel az első hajóval el tudjanak menni. Végül a mi tervünk itt ismét megborult, mert mégsem maradtunk a vendégházban, hanem velük mentünk le a tóhoz, hogy mi is el tudjunk menni a másnap reggeli első hajóval, és így még a taxi költsége is feleződött.
Jó arcok voltak ezek a hollandok, bár az utunk során csak jó arcokkal találkoztunk!
Sötét volt már mire leértünk a kikötőbe. Van egy pub a kikötő mellett és ott érdeklődtünk, hogy mikor is indul a hajó reggel és hogy hol tudunk sátorozni. Mondták, hogy reggel 6kor indul a hajó és bárhol lehet sátorozni, de ha gondoljuk akkor aludhatunk a hajón is.
Hát akkor mi gondoltuk, hogy nem állítunk sátrat, ahogy a hollandok tették, hanem alszunk a hajón. Fel is mentünk rá és lecuccoltunk. Elsőre úgy tűnt, hogy nem lesz túl kényelmes, mivel azok a tipikus merev busz ülések voltak a hajón, két sorban. Ekkor megérkezett a hajó kapitánya és a segéd kapitány. A kapitány úr megmutatta a hálókabinját, és mondta, hogy aludjunk ott az ágyában. Még papucsot is kaptam (Peti) 😀
Egy nagy komphajó oldalához volt rögzítve a mi “kis” hajónk, így ezen a nagy kompon keresztül tudtunk az aznap esti szállásunkra eljutni, ami világosban úgy nézett ki, mint ahol egy horror filmet simán le lehetne forgatni.
Az éjszaka nagyon kellemes volt, az időjárás tökéletes. A tó és a hely nyugalmának, a kapitány jófejségének és a kellő fáradtságunknak köszönhetően sikerült egy jót aludnunk. Másnap reggel fél 6-kor volt ébresztő, mivel a hajó 6-kor indult …
A KOMANI TÓ-TÓL BERATIG
Nagyszerű érzés volt hajnalban ezen gyönyörű tavon ébredni. A parton már kezdett gyülekezni a nép és várták az új barátainkkal együtt, hogy felszállhassanak hozzánk a hajóra, és 6 órakor elinduljunk a tavat teljes hosszában átszelő hajóútra. Percekkel később, pedig már filmbe illő helyszíneken hajóztunk…
Kicsit több, mint 3 óra volt az út, a jegy viszont mindössze 3€. Ritkán lehet kapni ekkora élményt ilyen áron, nem igaz? 🙂
Miután kikötöttünk, elég hamar azon a minibuszon találtuk magunkat, amely Skodrá-ba ment, mert szerencsére holland barátaink gyorsak voltak, és foglaltak nekünk helyet. 1,5-2 óra volt az út, de hamar eltelt, mert a buszról is volt látnivaló bőven.
A célunk erre a napra az volt, hogy megérkezzünk Beratba, Albánia egyik legősibb településére.
Így, miután visszaértünk Skodrába, már indultunk is tovább Tiranába, a fővárosba. Itt sem időztünk túl sokat, mindössze kb. 1,5 órát, azt is csak azért, mert pont a Beratba induló busz robbant le a buszpályaudvar bejáratánál, így más buszok sem tudtak nagyon ki-bejönni. A 15-20 főből álló helyi erő megpróbálta eltolni az útból, de hát nem sikerült…
Végül kaptunk egy másik buszt és miközben vártunk, megismerkedtünk Juli-val, aki pont berati, és 3 év után most tér haza először, mivel Moszkvába jár orvosi egyetemre. Ismét egy nagy szerencse talált meg minket (már kezd gyanúsan sok lenni 🙂 ) mivel, miután megérkeztünk Beratba, Juli mondta, hogy estig nincs semmi dolga, így megmutatja nekünk a várost és így egy igen profi idegenvezetésben volt részünk. Mikor Juli kezébe kapta a fényképezőgépet, nem volt kegyelem, mindenhol, mindennel lefotózott minket! A város festői szépsége és csodálatos hangulata nagyon magával ragadott minket, mondhatom, hogy ez volt a kedvenc városunk!
Az itt töltött este is csodálatos volt, főleg a várnegyedben sétálva, és az alatta fekvő, kivilágított városban gyönyörködve. Ameddig csak bírtuk energiával, jártuk a várost!
Utunk során Beratban aludtunk először és utoljára hotelben. Ránk fért már egy puha ágy! 🙂 És persze egy jó kis pizza, amit Juli barátunk kedvenc helyén teszteltük. Azt kell mondanom, hogy nagyon finom a pizzájuk és csak pár száz forintba kerül. Elég hamar meg is tanultuk a pizza feltétek neveit már albánul is.
Aztán a jól megérdemelt ( végre 🙂 ) zuhany és ágy várt minket a hotelben. Következő napi tervünk pedig már a tengerpart volt, de délelőttre még volt egy találkozónk Julival, meg egy-egy pizzával …
