Most két magyar vonatkozású sztorit raktunk össze nektek a tegnap látottakból és tapasztaltakból! 
1. Mint már azt az előző posztunkban említettük, Jakarta központjában lakunk, és a hotelünk egy nagy plázából emelkedik szinte a csillagos égig. Ennek a bevásárló központnak az alagsorában nagy meglepetésünkre magyar kürtöskalácsos büfét találtunk. Persze helyi ember süti a kürtőst, és az indonéz ízvilágra van szabva az ízesítés, de hagyományos magyar ízesítésük is van (sima natúrnak néz ki), és a Kürtős magyarul is ki van írva. Még nem teszteltük, talán holnap, hiszen otthon tél van, ilyenkor szokás az ilyet enni….
2. Tegnap este vacsit kerestünk, és egy nagyon helyi kis kifőzdében kötöttünk ki. Megrendeltük az egyik legkedvencebb indonéz vacsoránkat a terang bulant (jóóó vastag palacsinta tészta szerűség félbe hajtva és megtőlve minden jóval, amit kérünk), és amíg vártunk rá, leszólított minket egy idősebb bácsika.
Kérdezte, hogy honnan jöttünk. Miután elárultuk, az első szava mi volt??? PUSKÁS!!
Hihetetlen, ezzel már nagyon sok helyen találkoztunk. Bárhol is legyünk a világban, Puskás nevét szinte mindenhol ismerik, még a világ másik felén, a legkisebb utcai kajáldában is, ahol a supermarket elé beparkolt kocsi platóján készül a vacsoránk.
És ha ez még nem lenne elég, elkezdte sorolni az Magyarországot határoló országokat. Nagyon komoly volt! Szerintem sok magyar a saját szomszéd országait nem tudná elsorolni, nem hogy Indonéziáét!
Respect!