Napfelkeltét terveztünk, de nem volt kedvünk sem sok ezer forintot fizetni egy szervezett túrára, sem pedig magunktól hajnalba felkelni és a sötétben, kómásan motorozni 1-1,5 órát, így lecseréltük egy naplementére.
Ijo a hely neve, amit a szállásadónk javasolt, biztosítva minket az elképesztő látványról. A hegy tetején, kis templomok tövében pihenés, nasizás után első sorból csodálhattuk a naplementét. Mivel nem volt tiszta az ég, és sajnos nem lehetett látni magát a napot, ahogy alábukik a hegyek mögött, így még idő előtt lelépett szinte az összes ember. Az egész helyen csak mi, és pár lelkes indonéz maradtunk. Pedig ekkor jött a lényeg! Túl korán feladták…
Ahogy a nap majdnem teljesen lement, az ég beszíneződött sárgásra, majd narancsosra, és végül vörösre. Egy csoda volt mind a templomok mögül, mellől, elől nézve is, amihez a szuper formájú felhők is asszisztáltak! Kihasználtuk ezt a pár percet, és igyekeztünk egyszerre megélni a pillanatot és fényképeket is készíteni, amennyit csak lehet 