Kétszer is kitoltuk a kiutazásunkat. Egyszer 3 hét után, aztán rá másfél hónapra. Tovább viszont már nem tudtuk. A harmadik repjegyet már fel kellett használnunk, hiszen aznap járt le az ESTA-nk, a beutazási engedélyünk utolsó, 90. napja. Pont szilveszter napján 😊 Egészen pontosan 20 percünk maradt az országot elhagyni a gép kiírt indulása után… vagyis, a tartózkodási engedélyünk december 31. 21:00 -kor lejárt, és ha tovább maradtunk volna, az már illegális lett volna. A gépünk 20:40-kor indult, így maradt 20 percünk a 90 napos ESTÁ-ból.
Ezt alaposan kicentiztük, elég jól kimaxoltuk a legális tartózkodásunkat, de nem véletlen: szerettünk Amerikában lenni.
Szerettük, hogy a gyorséttermekben mindenhol annyiszor töltünk után az üdítőből, ahányszor akarunk. Azt viszont már nem, hogy ennek többsége színezett cukros lötty volt, és durván drága volt bármit is vettünk.
Szerettük, hogy mindenhol kedvesek és segítőkészek az emberek. Azt viszont már nem, hogy nem nagyon tudnak vezetni. Ha valami nem úgy van, ahogy várták, akkor megáll a tudomány, nem gondolkoznak. Például sok helyen a körforgalmat sem tudják használni, annyira új még nekik.
Szerettük, hogy mindenhol volt ingyenes wc, és eldobható borító papír az ülőkére. Az viszont már nem tetszett, hogy szinte minden wc-be be lehetett látni, mert 2cm-es rés van az ajtók mellett.
Szerettük, hogy minden olyan hatalmas, olyan nagy, és hogy a legtöbb mindenből óriási kiszerelések vannak. Így visszaosztva már nem jöttünk ki sokkal drágábbra élelmiszer téren, mint otthon. Meglepő volt a 7-8 sávos, sávonként is igen széles autópálya, az óriási kocsik, a gallonos tej, a több kilós aprócsoki csomagok, a kilós reszelt sajt, a sárgadinnye méretű avokádó és a hatalmas doboz kávé.
Szerettük, hogy nagyon jól kijöttünk házigazdáinkkal, és jó barátság alakult ki mind Adammel mind Ricsivel és Judittal, akiknél ez alatt a 3 hónap alatt laktunk. Azt viszont már nem szerettük, mikor el kellett köszönni. Reméljük hamarosan újra találkozunk 😊
Mivel a gépünk december 31. 20:40 -kor indult, így nekünk a szilveszteri program adott volt. A levegőben töltöttük pont átlépve egy számunkra teljesen új országba és kultúrába. Úticélunk Mexikó Karib térsége, így evidens volt, hogy a gépen egy tequilával koccintunk az új évre és új élményekre.
Az út fárasztó volt, mert 8 órát repültünk 5 óra alatt, így sokat nem tudtunk aludni a repülőn. Hajnalban érkeztünk Cancunba, de ahogy kiléptünk a reptérről és megcsapott a meleg párás levegő, egyből jobban lettünk. 🙂 Viszont az első busz indulásáig volt még pár óránk, így megint kijutott egy kicsi a reptéri csövezésből 😀
Azóta már a napfényes Mexikó vendégszeretetét élvezzük, és következő posztunkkal már a tengerpartról jelentkezünk…