Azt tudtuk, hogy Los Angeles hatalmas területen fekszik, sok száz kisebb-nagyobb települést is magába olvasztva, de azt nem sejtettük, milyen lehet Amerika magasan legnépesebb megyéjének a sűrűje.
Ricsiék, akik nem csak új barátaink, de 2 hétig házigazdáink is, próbáltak minket lebeszélni az igazi Los Angelesnek még a gyors vizitjéről is, kérdezgették, hogy „Biztos meg akarjátok nézni ’Fos Angelest?” Mi csak nevettünk ezen, és lelkesen ültünk kocsiba, amivel, mint hamarosan kiderült, még lassítani is veszélyes volt a belváros némely részén, nem, hogy megállni…
Egy-kettőre felelevenedett bennünk a sok gettós amcsi film, a drogosokkal, lövöldözésekkel, meg mindennel, ami egy akciófilmbe kell, és kisebb sokkot kaptunk, mikor felismertük, most testközelből láthatjuk ezeket a helyszíneket, körülményeket… Persze, lövöldözést nem láttunk, és ha ennyire veszélyes lenne, nem vittek volna el minket, de így is nagyon durva volt. A képeken a sátrak egy-egy „házként” funkcionálnak, előttük pedig többnyire öntudatlan bedrogozott egyének próbálják újratölteni a tűt, vagy épp magukban veszekednek…