Hogy is történt ez? Kezdjük az elején…
Pestről Pekingbe 10 órát repültünk egy egész nagy, de régi géppel. Kettes helyek voltak az ablakok mellett, a középső sávban viszont 4. Mivel a check-in pultos és a mi tapasztalatunk szerint sem lehet online becsekkolni az AirChina-nál lehet pesti indulás esetén, reptéri becsekkoláskor direkt ablak melletti helyet kértünk, mert ott jókat szoktunk aludni. Ezen a régi gépen nem lehetett kényelmesen bekucorogni a falhoz, de még a fejtámla oldalához is csak egy idő után tudtunk nekidőlni, mert annyira rezgett, olyan hangos volt, és olyan kényelmetlenek voltak az ülések… Kétszer kaptunk enni, azokkal nem volt gond, de nem sikerült túl sokat pihenni, és sajnos azt sem lehet minőségi alvásnak nevezni.
Szerencsére Kínába percre pontosan érkezett a gépünk, és nem kellett rohanni, elég volt az 1 óra az átszállásra még úgy is, hogy hosszadalmasra sikerült itt is a kis kézipoggyászaink átvilágítása, részletes átvizsgálása.
ℹ️Új infó: mint kiderült, idén januártól új szabályozás lépett életbe, és már nem csak a folyadékot, laptopot, mobilt és fényképezőt kell külön tenni átvilágításkor, hanem minden egyes műszakinak tűnő cuccot. És nekünk ezekből viszonylag sok van…
A Peking – Bangkok járatra egy sokkal újabb és még nagyobb gépet kaptunk, ahol már az ablaknál is 3as ülések voltak. Meglepő módon, hiába nem ültünk ablaknál, olyan kényelmesek voltak az ülések, hogy nagyon jókat aludtunk a kb 5 órás út alatt, ami ránk is fért. 
Landolás és a 60 napos turista vízumunkkal történő belépés után megnyugodva vártuk a csomagjainkat. Kicsit kezdtünk aggódni, mikor már kiírta a kijelző, hogy az utolsó csomagot is felpakolták, de mások is vártak még. Mivel itt már este 6kor sötét van, és ekkor volt már vagy fél 8, megkérdeztünk egy biztonságist a csomagjainkról, hogy hátha még emberi időben a szállásra érünk. Kollégájának volt egy listája, amin a mi csomagszámaink is rajta voltak. Ez annyit jelentett, hogy az egyikünk csomagja éjféli géppel érkezik, másikunké pedig majd egy hajnalival. Leregisztráltuk a szállásunkat az irodában, hogy hova hozzák ki a csomagokat, és elindultunk a szállásra.
🚌 Metró, majd busz. Legalábbis ez volt a terv Google barátunk javaslata alapján. A metró után végül a buszból taxi lett (a tuktukosok inkább aludtak tovább, mint hogy normál és nem irreálisan drága áron elvigyenek), mert a busz nem hogy ott nem állt meg, ahol a térkép jelezte, de még a környéken sem! 😀 És hiába találtuk meg a megállóját, mindenféle busz jött, de ami nekünk kellett, az este 10kor már valószínűleg nem járt.
🏘️ Szállást a belvárosban foglaltunk, mert az eddigi években megtaláltuk itt is, amit kerestünk, de annyira durván elszálltak az árak a környéken, mind szállás, mind étterem, sőt, helyi étterem tekintetében is, hogy többet nem szeretnénk ezen a környéken lakni. 10 Euró per éjszakáért egy kis külön ágyas szoba jár saját mini fürdőszobával, ventillátorral. Klíma van a szobában, csak mivel nem olyan szobát fizettünk, távirányítót nem kaptunk hozzá. Szerencsére meghekkeltük, mert telefonos appal is remekül működik, és legalább lehűti annyira a szauna melegségű szobát, hogy lehessen benne aludni
🎒 Reggeli közben megtudtuk, hogy éjjel megérkezett az egyik csomagunk, így Peti gyorsan le is cserélte a futócipőt papucsra, én meg a hosszú nadrágot egy rövidebbre, de minden más ruhánk a másik hátizsákban van. Azt délre ígérték, és szerencsére nem késett sokat, mivel délután 2 van, és az előbb toppant be a csomagunkkal a futár.
📜 Még meg kell szereznünk a futár kézbesítési igazolását a hajnali csomagról, hogy a biztosítónak el tudjuk majd küldeni, de összességében Happy End