Az idő még kicsit szeles-felhős, így a nagy strandolás és sznorizás még várat magára, de kis ebéd utáni napozásra és romantikus naplementézésre kiváló.
Pár száz méterre a házunktól találtunk egy igazán kellemes naplementézős helyet, ahova azóta szinte minden este kimegyünk.
Turista nulla a környéken, maximum pár kedves helyivel találkozunk, akik persze egyből fotózkodni akarnak. 
A parton sétálgatva találtunk jó pár óriási csigaházat és fésűkagylót, és folyamatosan rácsodálkoztunk ahogy egyre nagyobbakat fedeztük fel a homokba rejtőzve. Soha nem láttunk még ekkorákat, még sznorizás közben sem. Mivel erre a szigetet leginkább helyiek járnak nyaralni, és nekik a kagyló nem egy extra dolog, még megtalálható a parton a szebbnél szebb darabok.
Persze, nem csak a szép és jó dolgokból akad az érintetlen partokon, hanem mindenféle emberi hulladékból is. Papucs, kötél, műanyag palack, üveg, villanykörte… Remélhetőleg legalább főszezonban ezeken a partokon is összegyűjtik a szemetet. Addig is, bizonyos darabok új csigaközösségeknek adnak teret, mert csoportosan lakják be az idegen tárgyakat…