Sajnos eljött az idő, és a végéhez ért az utazásunk, el kell indulnunk haza, Magyarországra.
Bali
Reggel 9-re kértük a taxit, így kényelmesen meg tudtunk reggelizni.
A reptérre kiérve már kezdődtek a baljós jelek, jelezve azt, hogy nem kellene hazamennünk 🙂
Kezdve azzal, hogy rossz terminálhoz vitt a taxisunk. Még szerencse, hogy időben voltunk és át tudtunk sétálni a belföldi terminálra, ahonnan indult a gépünk.
Surabaya
Surabayaba érkezve ugyanezt el kellett játszani, mivel ott meg a belföldi terminálról kellett átmenni a nemzetközire, de ott már jóval nagyobb volt a távolság. A taxisok átvittek volna jó pénzért, és miután nem tartottunk igényt a szolgáltatsukra, nem szóltak volna az ingyenes buszjáratról, ami a két terminál között megy. Ott röpke 4 órát vártunk a “kényelmes” vassszékeken, amíg nem volt check in time.
Kuala Lumpurba éjszaka érkeztünk meg, és ott is utazni kellett a két terminál között. Ott van kiépített vasút erre a célra, ami olcsó. Mivel éjszaka érkeztünk meg, ezért ez a vasút már pont nem közlekedett, maradt a taxi, ami viszont drága. Itt már nem volt túl sok időnk, ezért a drága taxival kellett mennünk.
Doha
Dohában ért a következő meglepetés, amikor közölték, hogy nem tudunk a Budapesti gépünkkel menni, mert nem férünk fel rá. Aki Budapestről utazott tovább, az mehetett, de mivel nekünk végcélunk volt, minket nem engedtek tovább. Ezen a ponton csatlakozott be hozzánk Viki, aki szintén úgy járt mint mi, és innentől hármasban vártuk a sorsunkat.:)
Aztán jött a ‘Qataros menyecske’, hogy csak Brassói átszállással tudnak minket hazajuttatni, és később is indul a gép. Kicsit feszült lett a hangulat, mivel már több, mint egy napja utaztunk, de aztán a kártérítés szóval gyorsan sikerült megvígasztalniuk, úgyhogy mondtuk, rendben, legyen így.
Később kiderült, hogy arra a gépre sincs hely, de a római járatra van, azzal kellene mennünk. Csak az még később indul, így éjjfélre érnénk csak haza dél helyett. ‘Nagyonszuper! A kártérítés persze nem több, de más lehetőségünk nincs. Kicsit később hozták is a jegyeinket, és közölték, hogy találtak nekünk helyet a brüsszeli gépre, ami nemsokára indul is, úgyhogy mehetünk becheckolni. Fél órán belül ez már a harmadik verzió volt, de szerencsére a végleges, mivel kezünkben volt a jegy.
Brüsszel
A Brüsszelig tartó út nagyon hosszú volt, és nem egymás mellé szólt a jegyünk, így mindhármunkat szétszórtak a legkényelmetlenebb helyekre.
Hamarosan megérkezünk Brüsszelbe, hogy aztán visszarepülhessünk Budapestre…
Szerencsére Brüsszelből Budapestre már rendben volt minden. Business class-on utaztunk és hárman egymás mellett tudtunk ülni. Érdekes, hogy Brüsszelben vizsgálták át legjobban a csomagunkat az utazás során, pedig addigra már 12 átszálláson túlvoltunk.
A csomagunkkért aggódtunk kicsit, hogy a nagy dohai variálás után hogyan jutnak el Pestre, de szerencsére megérkeztek, mégha megviselten is. Nem úgy, mint szegény Vikinek, akinek még kicsit megutaztatták a csomagját a világban, de ez már egy másik történet.
Hazaértünk!
Ez volt az első ázsiai utunk és teljesen saját szervezésben valósítottuk meg, persze azért voltak segítőink.
Mivel esküvős-nászutas utazás volt, szerettünk volna valami különlegeset.
Azt kell mondjuk, hogy ettől jobbat nem is választhattunk volna! Imádtunk minden helyet ahol jártunk, minden embert akivel találkoztunk és minden percet amit ott tölthettünk. Még hetekkel később is hatása alatt vagyunk az élménynek, úgyhogy biztos, hogy még visszatérünk…
Köszönet:
Kiemelt köszönet jár WL-nek, a rengeteg utazás előtti és alatti segítségért.
Köszönjük Editnek és Gábornak a sok hasznos tanácsot,
Bobnak a gyógyító pápua fát és a coaster villát 🙂
Lucynak, hogy kisegített minket a bajból,
És köszönjük minden helyinek akik a segítségünkre voltak ha kellett, ha nem. 🙂