Vasárnap reggel egy minivannal jöttek értünk a trati szállásunkra, hogy elvigyenek Siem Reap, Kambodzsába. Elég felkészülten indultunk az útnak, így tudtuk, számítanunk kell rá, hogy a határon megpróbálnak átverni és lehúzni minket (is).
Ez bizony így is lett, mert a kisbusz nem a határhoz vitt minket, hanem egy étteremnél rakott ki, kb. 1 km-re a határtól. Na és ott, a mindenfelé olvasott forgatókönyv szerint, jöttek is a “segítő” emberek, akik elintézik nekünk a vízumot és “csak” 1500 Thai Baht-ot kell fizetnünk fejenként érte. Ez kb 45 USD-nek felel meg, mikor egyébként a kambodzsai vízum 30 USD-be kerül. Próbáltak győzködni, hogy ez a leggyorsabb módja, hogy megkapjuk a vízumot, mert különben ha magunk intézzük akkor 3-4 órát kell sorban állnunk és 1400 Thai Baht-ot kérnek majd tőlünk, és mi csak majd az esti 6-os busszal tudunk menni, míg a többiek a 3-assal (ekkor volt az idő kb.1 óra). Tudtuk, hogy kamuznak, de nagyon meggyőzően csinálták. 
Volt három izraeli srác a mi asztalunknál ebben a bizonyos étteremben. Ők is tisztában voltak azzal, hogy mi a korrekt ár, mert a barátjuk egy héttel ezelőtt saját maga intézte a vízumát, de a segítő látta rajtuk a bizonytalanságot, így fel is falta őket
Volt ott az étteremben több, mint 20 ember, de mi ketten voltunk csak azok, akik felkaptuk a hátizsákunkat és útnak indultunk gyalog, hogy megoldjuk magunknak és átsétáljunk Kambodzsába. Nem is dönthettünk volna jobban!
Szinte egyenesen a Thai határhoz tudtunk menni, ahol 3 perc sorban állás után megkaptuk a kilépő pecsétünket. Elsőre nagyon káoszos az egész határátkelő, de ha kicsit figyelmes az ember, akkor nem lehet eltévedni. 🙂 Mentünk tovább és meg is láttuk a táblát, ami vízum ügyintézéshez vezetett. Itt nem is volt előttünk senki! Kitöltöttük a szükséges papírt, odaadtuk a 30USD-t fejenként és az egész vízum procedúra megvolt 5 perc alatt.
Itt van a határon az egyetlen hivatalos lehúzás. A falon kint van, hogy a turista vízum 30USD, de mikor az ablakhoz léptünk, akkor ott volt egy tollal írt papír, amin 30$ + 100 Thai baht szerepelt, és mellette olvashatatlan nyelvű írás. Egy rendőr ült az ablak mellett és csak mutogatott a 100baht-ra. Mikor már harmadszor mutatott rá, akkor mondtuk neki, hogy nekünk már nincs bathunk és egyébként is van időnk. Ugyan is elvileg ez a plusz 100bath a sürgősségi felár. De amúgy minek fizessünk sürgősségi felárat, ha nincs előttünk senki, sőt, még mögöttünk se. 
Így, ahogy írtuk, meg is voltunk 5 perc alatt.
Már csak a kambodzsai belépést kellett elintézni. Kb. 200méter séta után meg is találtuk a kambodzsai határt. Itt is a belépő papír kitöltése, és max.10 perc sorban állás után meg is kaptuk a belépésre jogosító pecsétünket.
ÉS KÉSZ! Az egész procedúra nem vett igénybe többet 1 óránál!
Ez után próbáltuk megtalálni, hogy melyik lesz a mi buszunk, mert innen már nagy busszal megyünk Siem Reapbe.
Buszunk még nem volt, de azt megtaláltuk hol kell várnunk. Ekkor volt fél3! és itt a busz váróban is mondták, hogy 3kor indul a busz. Amíg vártunk, vettünk gyorsan egy helyi sim kártyát, internettel.
Eljött a 3óra és odakísértek a buszunkhoz. Felszálltunk és majdnemhogy mi voltunk az elsők. A buszon folytattuk a várakozást. Azokra az emberekre kellett várnunk egy órát még pluszban, akik az étteremben befizették a gyors vízum ügyintézést.
Szóval az eredmény, az volt, hogy spóroltunk 30 dollárt és nyertünk egy órát a többiekhez képest.