Az elmúlt 2 hetet Malajziában töltöttük, egészen pontosan egy nagyon szép kis nyugis, történelmi városban, Melakkában. Mivel túl sok érdekesség nem történt velünk ez idő alatt, úgyhogy összeszedtük a legemlékezetesebbeket, a többit pedig elmesélik a mellékelt képek.
1.Bali – Kuala Lumpur repülőút
Balin sikeresen elcsábultunk egy 103cm magas fából készült Buddha fej maszknak. Soha nem láttunk ilyen gyönyörűségeset, így hát gondolkodás nélkül megvettük, lesz ami lesz alapon. Természetesen pár napig fájt is a fejünk miatta, hogy hogy visszük ezt haza, mivel a posta és a szállítmányozó cégek elég drágák lettek volna az ilyen szempontból szerencsétlen méret miatt. A légitársaságoknak pedig elég limitált a poggyász mérete, mire hazaérünk, addig még 5x kellene repülni… Mi a repülést választottuk, és szerencsére, az első úton minden rendben ment, bár volt egy izzasztóbb menetünk miatta:
Mivel a szobor hátulja üreges, kitömtük olyan mindenféle aprósággal, amire már nem lesz szükségünk hazaérkezésig. Ebbe a mindenféle apróságba beletartozik a kis kulcstartótól kezdve, a szappanon és több kiló otthagyhatatlan kagylón át nagyon sok minden, egészen a fűszerekig 
Balin, csomag leadáskor csak annyit kérdeztek, hogy mi van benne, és megelégedtek annyival, hogy szuvenír. Viszont landolás után, Kuala Lumpurban már nem ment ilyen simán, a maláj vámosok kíváncsibb lények, mint az indonéz check-in pultos lányok. Röntgen után annyira kíváncsivá váltak, hogy ki akarták nyittatni. Ezzel nem lett volna semmi gond, ha nem szögeltünk volna rá 5cm-enként egy fa lemezt, ezzel rögzítve a sok belepakolt dolgot, és védve a maszk oldalait az ütődéstől. Mindezt még beborítottuk egy pléddel, több méter pufi fóliával, egy tekercs celofánnal, és végül, hogy biztos legyen, jó sok cellux is került rá, a vastag fajtából természetesen.
Ez a csomagolási folyamat 1mp alatt lefutott a lelki szemeink előtt, mikor a vámos egy kis életlen ollót nyújtott át nekünk, hogy akkor légyszi, nyissuk ki…
Szerencsére sikerült kidumálni a dolgot, és beérte a nagyon kétségbeesett arckifejezésünkkel, és a felsorolással, hogy mik is vannak benne és miért. Miután biztosítottuk, hogy nem nyitjuk ki Malajziában, csak átutaztatjuk, és 2 hét után megyünk is vele tovább, elengedett.
Szurkoljatok, hogy hazáig is egyben maradjon így, ahogy most van!
2.Szállásunk
Mivel ide nem sikerült az eredeti ár töredékéért szállást befoglalni, beértük egy 60%-os akcióssal 5 napra, de nem lett a kedvencünk. A leírásban volt ablak, és végül is a valóságban is, de csak egy kis levegőtlen belső folyosóra nézett, amin keresztül nem nagyon sikerült frissítenie a szobánkban lévő ventilátornak sem a levegőt.
Mivel Malajzia ezen része sokkal de sokkal melegebb, mint Bali, Jakarta, Bangkok, vagy bármelyik másik hely, ahol eddig valaha jártunk, eléggé hiányzott a légkondi. Mivel munkával gyorsan telik az idő, szerencsére mire észbe kaptunk, hogy már 5 napja jöttünk, már egy másik szálláson voltunk, majdnem ugyan annyiért, csak sokkal színvonalasabb volt, és nagy örömünkre reggelis és légkondis is! (igaz, a reggeli 2db pirítós kenyeret jelentett vajjal vagy lekvárral, plusz kávé, tea…)
3.Időjárás
Mint említettük, ez a meleg nagyon durva ami itt van. Komolyan. 32 fokban, de a pára miatt 37 fokos hőérzettel már érti az ember az esernyővel mászkáló kínaiakat. Mi mégis inkább a légkondis szobát választottuk, és szinte csak ebédre és vacsira dugtuk ki az orrunkat a szállásról. Illetve még azokon a napokon, mikor kicsit borús volt az idő, és engedett egy kis sétás városnézést. Az ekkor készült képeket mellékeltük Melakka 1-2 főbb látványosságáról. 
Szerettünk volna messzebbre is elmenni motorral, de azt nem tudtunk sehonnan se keríteni, nem adnak nagyon bérbe motort a malájok, mert félnek a lopástól. Indonéziában ezt megoldják úgy, hogy elkérik az útlevelet cserébe, az a tuti, de itt ezen kiakadtak, mikor felajánlottuk. Úgyhogy az 5 hónapnyi folyamatos motorozás után, itt maradt a séta…
4.Gyorskajáldák
Baliról éjjel 1 körül landoltunk Kuala Lumpurban, ahonnan reggel 7:30-kor ment a buszunk Melakkába. Így ismét a reptéren éjszakáztunk. Nem lett volna ezzel semmi gond, rutinosak vagyunk már ebben, de mivel késő volt, az alvós jobb helyek már foglaltak voltak mind, és mivel az 1-es terminálon voltunk, ahol éjjel kb 3 hely van nyitva nulla alvási lehetőséggel, így elfoglaltuk magunkat. Viszonylag gyorsan eltelt az az 5 óra várakozás, amit a KFC-ben töltöttünk. Otthon szeretjük, de itt valami katasztrófa volt minden. Kapott még egy esélyt Melakkában is, hátha csak a reptéri volt nekünk színvonalon aluli, de az is borzasztó volt, így többet köszönjük, de nem.
Ugyan ez volt a helyzet egy számunkra addig ismeretlen étterem lánccal, az A&W-vel, ahol, ha nem számítjuk a helyiek által imádott, de számunkra gusztustalan, negró ízű kólát, a szendvicsek is akkor is elég gyatrák voltak.
Kellemes csalódás volt viszont a McDonald’s, ahol nem a pultnál kell kérni a dolgokat, hanem egy érintőképernyős rendszeren keresztül, a bejárat mellett. Egyszer egy dolgozó, máskor meg egy vendég jött oda, hogy segít, mit kérünk, pedig jól elvoltunk, csak válogattunk (valószínű ilyen esetekben örül a kasszás, hogy nem nála állnak az emberek órákat, és tartják fel a sort). Egyszer viszont, szerencsénkre, az üzletvezető jött oda segíteni, mikor rendszer hiba miatt nem tudtunk a nagy menühöz se kólát, se sprite-ot venni, csak kakaót vagy narancslevet. Végül sikeresen rábeszéltük, hogy a rendszerhiba nem a mi hibánk, és ha a nagy menühöz nem tud se nagy kólát, se nagy sprite-ot adni, akkor adjon narancsot, de ne felárasan, ahogy azt alapból szokás. Természetesen megadta
5.Ikan pari
Vegák, vegánok ugorjátok át ezt a pontot, mert még minket is megviselt ez a sztori, úgy, hogy nem is vagyunk azok, csak szeretnénk lenni…
Melakkában híres étel az Asam Pedas, ami egy sűrű, kicsit édes, de elég paprikás ízű, és a halászlére emlékeztet egy egészen kicsikét. Ebbe különböző típusú halak, különböző részeit lehet kérni. Mivel nem volt kedvünk egyesével kikeresni a neten, hogy az étlapon mi mit jelent, úgy kértünk, hogy valami finom, szálkamentes halból legyen. Nagyon nagyon eltalálták, isteni finom volt! Olyan alakzatban és úgy álltak a hal rostjai, amit még azelőtt sosem láttunk, így kíváncsiak lettünk, hogy mit is ettünk?! Az ára alapján nem is volt nehéz beazonosítani.
Gyorsan ki is kerestük a neten, és ahogy betöltötte a találatokat, és megbizonyosodtunk róla, hogy valóban jól írtuk be e nevét, azonnal elöntött minket a bűntudat és az érzés, hogy atya ég, mit ettünk, minek a halászatát támogattuk ezzel?!? Én, (Niki) egy pár napig még a hatása alatt voltam, és azóta valahogy már egyáltalán nem kívánom a tengeri herkentyűket, pedig előtte nagy rák rajongó voltam… Ha nem hagy nyugodni a kíváncsiság, hogy mit is ettünk, akkor google képkeresőbe írd be, hogy: „ikan pari”, mert nem szeretnénk magyar nevén nevezni.
6.Melakka veszélyes része
A város azon részén laktunk, ahonnan 3p sétára 3 pláza is található. Mivel szupermarket és pékség csak ott volt, a közel lévő egyetlen kisboltban pedig dupla áron adták a vizet, minden nap legalább egyszer megfordultunk legalább az egyik plázában.
Azért nagyon veszélyes, mert óriásiak, rengeteg olcsó és jó minőségű cuccot árulnak, és megy a klíma. Úgyhogy a meleg napokon, mikor csak ebédre és vacsorára mozdultunk ki a klímás szobából, ide vezetett az utunk, plázázni. Mindig találtunk valami mást, valami izgalmas és érdekes újdonságot, amire rácsodálkozhattunk, vagy megvehettük, ha úgy alakult. Szerencsére nem bővíthető a repülőkre feladandó poggyászunk, így csak a nagyon otthagyhatatlan jó ajánlatok csábítottak el minket, és azok, amiket a 7 hónap alatt elhasználódott ruhák lecserélése okán vettünk
7.Ramadan
Rengeteg étterem van Melakkában, minden féle áron és ízlésnek megfelelően. Egyik nap, viszont semmi sem volt nyitva, és kicsit meg voltunk lőve ebéd ügyileg, és a plázába kényszerültünk enni – ahol mellesleg elég olcsó és jó is a kaja. Megtudtuk, hogy aznap kezdődött az egy hónapos Ramadan, mikor napkelte és napnyugta közt nem esznek, nem isznak a muszlimok. Még vizet sem! És mivel a legtöbb kis étterem a helyieknek szól, fölösleges kinyitni, ha senki sem eszik nappal.
A nem evésről tudtunk, de mivel ezzel a vallással még nem siketült mélyebben megismerkedni, nem is képzeltük, hogy nem csak nem esznek, de nem is isznak az emberek egész nap, még a 37 fokos hőérzet ellenére is betartják… számunkra ez elképesztő!
Sok kérdés van még a fejünkben ezzel kapcsolatban, pl. kórházi kezeltek, a megszegés következményei, ha vannak, stb, de ezekre majd megpróbálunk választ kapni Isztambulban, ahova tegnap indultunk, és ma délután érkezünk…