10-20perc motorozás után meg is érkeztünk a kiszemelt helyre, Pantai Panyabong-ba. Óriási sziklák határolják a kis hangulatos kikötőt, olyanok, mintha így tervezték volna meg őket, és csak formába öntötték volna őket. Nagyon sima felületű, és könnyen mászható, sőt, inkább sétálható az egész. Nem csak a kilátás gyönyörű, ami szikla a tetejéről elénk tárul, de az egész energiája nagyon szuper!
Utoljára a horvátországi Makarskánál lévő magas hegy sziklái bolondítottak így meg, most is szaladgálni lett volna kedvem egyik kőről a másikra hatalmas vigyorral az arcomon 
Pár percnyi sétával pedig eszméletlen szuper és gyönyörű strandot találtunk. Csak 2-3 helyi hűsölt a vízben, valószínű azért, mert kicsit kiesik a hely attól a 2-3 falutól ami arra található, de amúgy sem egy nagy strandolós népség. Naplementéig strandoltunk: élveztük a kellemes hőmérsékletű, hullám mentes és kristálytiszta tengert és a vakító fehér homokot… ez a hely maga az álom!
Naplementére vissza akartunk érni a nyugati partra, úgyhogy sajnos indulnunk kellett. Épiáék, az állandósult kíséretünk jól elvoltak ezidő alatt, a kisgyerekek kiszaladgálták magukat.
Egy-két közös fotó után megköszöntünk nekik az egész napos társaságukat, kíséretüket, segítségüket, és elváltak útjaink. Reméljük, még látjuk őket 