Több, kisebb-nagyobb vízesés található a nem messze az előző posztban bemutatott barlangtól, de ez az, amelyik a leghosszabb, legmagasabb.
Már a parkolóban odajött hozzánk egy angolul feltűnően jól beszélő pasas, Rudi, aki azt állította, hogy ő a tulaj, és érdeklődött, hogy mi kik vagyunk, honnan jöttünk. Elsőre kicsit fura volt a stílusa, olyan ragadós, és azt feltételeztük, hogy próbálja majd ránk beszélni magát, mint kísérőt. Utólag nagyon szégyelltük magunkat, mert egyáltalán nem így lett…
Kiderült az ott töltött idő alatt, hogy tényleg ő a tulaj, és abból ered a „rajongása”, hogy egyszerűen csak örül a külföldi turistáknak, mivel egész új a hely, csak 2 éve épült, és most kezd népszerűsödni.
Abból a célból hozták létre, hogy a közösség szerette volna megőrizni a környezetet, vigyázni a növényekre és a vízesésre. Az volt a logikus megoldás erre, hogy Rudi épített, nyitott rá egy parkot…
Barátnőjével körbevezettek minket az egész helyen, közben Rudi végig ölelgette Petit. Mindent megmutatott, még a titkos orchidea gyűjteményét is! Sok különleges növény van a parkban, melyeket igyekszik megóvni, nagy becsben tartja őket.
A valóban elképesztő, több, mint 5 szintes vízesés majdnem minden szintje kis medenceként van kialakítva, hogy a vendégek akár csak úgy, akár nagy úszógumival kedvük szerint fürödhessenek. Mi ezt passzoltuk, mert nem így és nem ide készültünk, hanem ugye Borobudurba… de a közös fotók természetesen nem maradtak el 