Végre ideért a strandidő, úgyhogy hajóra szálltunk és meglátogattuk a környező szebbnél szebb szigeteket.
Mivel turista nem nagyon van a szigeten, így csak egy fiatal orosz párral osztoztunk a hajónkon és így persze a költségeken is. Az egész út olyan volt, mintha ott sem lettek volna, mert úgy gondolták, hogy ha egy szót sem tudnak angolul, akkor minek barátkozzanak. Egymással is csak nagy ritkán kommunikáltak, és a hajót is alig hagyták el amikor kikötöttünk. Igazából nem is nagyon értettük, hogy minek jöttek el (vagy lehet, hogy ők így érezték jól magukat), de a mi napunk ettől függetlenül nagyon jó volt, olyan volt végig, mint egy privát túra 
Sziget túránk első állomása Pulau Lengkuas. A sziget közepén egy most is működő világító torony emelkedik, de sajnos csak a 3. emeletig mehettünk fel, ma valamiért le volt zárva a többi 9 emelet. A víz kristálytiszta és gyönyörű, a partot pedig óriási, gömbölyű sziklák szegélyezték. Ezeken egész magasra fel lehetett jutni és élvezni a kilátást, hangulatot – és persze fotózkodni az indonéz turistákkal