Lassan hagyománnyá válik PeNiéknél felsőszentiváni barátaink és hajósi pincefaluban lévő borász barátaink meglátogatása. Mivel a két hely jó messze van tőlünk, de egymáshoz egész közel, általában egy hosszú hétvégére megyünk, amiben a pincés este egy kellemes sátrazással zárul.
Idén úgy gondolta Peti, hogy ‘Ha már leautókáztunk majd 200km-t, akkor már majdnem félúton leszünk Belgrádhoz, amit mivel még nem láttunk, nézzünk meg! Így történt, hogy vasárnap délután nem hazafelé vettük az irányt, hanem tovább délre. Nem tudtuk, hogy ott mire számítsunk, mert volt, aki azt mondta, nincs ott semmi, csak egy szürke iparváros, de volt, akinek tetszett, így már aztán tényleg muszáj volt megnéznünk magunknak!
Az út nem volt rövid, és túlságosan szép sem, de legalább bőven volt időnk beszélgetni, ötletelni, tervezgetni…
Előre foglaltunk szállást, mégis meglepődtünk, mikor megérkeztünk, ugyanis egy tenisz klubban kaptunk egy nagyon hangulatos kis faházat 😀 Nem vagyunk nagy teniszezők, itt pedig nagyobb meccseket szoktak tartani, így nem erőltettük a munka és városnézés mellett ezt a sportot.
Már első este hajtott minket a láz, hogy menjünk vegyünk pár új ruhát az Isztambulból ismert kedvenc boltjainkban, mert otthon nem igen szoktunk, mert mindig a hosszabb utazásaink utolsó állomásán sikerül készletet „cserélni” és tölteni. Örülünk, hogy az említett városon és Londonon lívül már Belgrád is az “itt érdemes ruházkodni” kategóriába tartozik!
Belgrádban szerzett élményeinket két csoportba tudnánk szedni a látnivalók bemutatásán kívül.
A SZERB KONYHA
Legjobb élményeinket, a mennyi finom, óriási adagos és teljesen jó árú étkezések során szereztük! Ezzel eddig senki sem dicsekedett nekünk, hogy milyen jó áron mennyire ízletes dolgokat lehet ebben az országban enni, így kellemes meglepetésként ért minket.
Imádtunk mindent, bárhol is ettük! Ezeket az elképesztően jó ízeket, szép tálalást, kedves kiszolgálást nem lehet szó nélkül hagyni! 🙂
Az ajvárt és a csevapcsicsát nem emelnénk ki, mert az a horvátoknál is van, valamint a bureket sem, mert az pedig a délebbre fekvő országokban is igen népszerű, de a kajmak (túrós ’büdös sajtos ízű krém), a Karadjordje’s szelet, a gigantikus méretű szerb hamburger, a pecsenye és a szerb saláta újdonság volt nekünk, és imádtuk őket! Még ha az illatokat és ízeket nem is sikerült lencsevégre kapni, attól még vigyázz, mert lehet, hogy összefut a nyál a szádban! 🙂
VÁROSKÉP
A másik, amit muszáj megemlíteni, az a városról kialakult véleményünk.
Mindenhova kocsival mentünk, így volt időnk megtapasztalni a káoszos, logikátlan közlekedést. Ázsiában legalább van egyfajta sajátos rendszer a káoszban, amit itt a 3 nap alatt nem sikerült felfedezni. Gondolnánk, hogy csak emiatt ilyen furcsa, megmagyarázhatatlan a város hangulata, de ez nem így van.
Az épületek és a környezet is ezt az érzést erősíti. Természetesen van kivétel! 😊 Néhány épületen látszanak a bombázás nyomai, nem is ezekről van szó. Az olyan panelekről beszélünk, amikkel nem tudtunk mit kezdeni, a mi szemünknek egyszerűen csúnyák és összevisszák. Pedig még sosem mondtuk épületre, hogy csúnya…
Belgrád káoszos hatását tovább erősítette a Duna partjának képe. Lehet, hogy el vagyunk kényeztetve Budapesten, ahol, ha nem is mindenhol park, de azért többnyire rendezett összkép fogadja az oda tévedő turistát, de itt még csak a törekvést sem látni.
Ezen a ponton elgondolkoztunk, hogy melyik az ok, és melyik az okozat:
- Minek csinálják meg a várost, ha úgy sem jön ide turista, és ez amúgy is egy iparváros, nem cél a turisztika fellendítése.
- Azért nincs sok turista, mert nagyon nincs mit nézni ezen a szürke iparvároson.
Valószínű mindkettő…
És most, miután mondtunk feketét és fehéret is Belgrádról, megmutatjuk azokat a helyeket, „látványosságokat”, amiket sikerült belesűríteni az ott töltött 3 napba.