2020 augusztust a spanyol tenger mellett töltöttük. A tengerpart, napfény és pálmák a lételemünk, így nem volt kérdés, hogy amikor a vírushelyzet és lehetőségünk engedi, célba vesszük a spanyol riviérát.
A Costa Blanca, azon belül Orihuela Costa, azon helyek egyike, ami hosszabb távú, talán még végleges letelepedés céljából is szóba jöhet nálunk, így oda kellett mennünk, meg kellett élnünk, éreznünk, néznünk Alicante környékét. Végre kimozdulunk, és legrosszabb esetben is felfogjuk úgy, mint egy szuper spanyol tengerparti nyaralást.
Digitális nomád módra fogtuk a laptopjainkat és egy-egy kis hátizsákkal kiutaztunk legújabb barátunkhoz, (azóta már fogadott spanyol családtagunkhoz), Lindához egy hónapra.
Spanyol riviéra – Miért pont ezt a helyet szemeltük ki?
- A spanyol tengerpartok hangulatosak, szépek. Azért elmarad Olaszország déli részétől például, ahol kristálytiszta a víz, de itt is változatos, szép strandok vannak. Sok helyen kis Chiringuitokat, azaz tengerparti bárokat találunk lent a parton, ahol ehetünk, ihatunk, és amikor élő koncert van, szórakozhatunk is két mártózás között.
- A boltokban nem költünk többet, mint Magyarországon tennénk, majdnem mindenben jobb minőségű termékeket kapunk ugyanazért az összegért, egész évben van friss helyi zöldség és gyümölcs, amit a termelői piacon nagyon jó áron beszerezhetünk. Az éttermekben nincs terírékdíj, így nem kell kb egy plusz főétel árát kifizetnünk pluszban, ha valahova beülünk, mint olaszországban.
- Az ingatlanok jóval megfizethetőbbek, mint manapság Magyarországon, akár vásárolnánk, akár bérelnénk. Egy pesti kis lakás árából / bérleti díjából ott egy olyan hangulatos kis lakásban élhetünk, ami gyalogtávra van a boltoktól, tengertől, és saját medencéje is van a lakóközösségnek.
- Ez a térség spanyol nyelvtudás nélkül is élhető, szinte mindenhol beszélnek angolul, még a piacon is. Ahol pedig mégsem, arra tökéletes egy nagyon alap spanyol szókincs, vagy végső esetben a google fordító vagy az activity. 🙂
- Nagyon sok magyar él kint, így könnyen találni új barátokat. Ott kint valahogy mindig jut idő egymásra, egy közös délutáni kávézásra, vagy hétvégi strandolásra. Mi egy támogató, összetartó “családba” csöppentünk, a legjobba, ahova csak kerülhettünk idekint…
Mi volt a legemlékezetesebb?
Beégett a látvány, hogy a strandokon hogy oldják meg a Covid alatti főszezont: kb 2x2m-es helyekre fel vannak osztva a strandok, és be van négyzetrácsozva az egész part kötelekkel. Így nem tudnak egymás nyakára telepedni az emberek a plédjükkel, napernyőikkel, székeikkel, nem bolyonganak fél órát helyet keresve, hanem egyből látszik a fenti sétányokról, hogy érdemes-e egyáltalán lemenni, van-e még szabad hely…
Nagyon jó és egyedi élmény volt az is, mikor Linda elvitt minket iszappakolni. Olyan partra mentünk, ahol az egyik oldalon a tenger van, a másik oldalon pedig egy iszapos tó. Így az egyik oldalt megtöltjük a kis vödröket iszappal (akkor voltak erre a célra kitéve), a stégeken felpakoljuk, megszáradunk, majd unalmunkban a járókelők szórakoztatására jógázgatunk kicsit, lemossuk, végül megmártózunk a tengerben, hogy alaposabban kisikáljuk azt is, ami jól beleszáradt a bőrünkbe. Nem volt kukacos az iszap (van, amikor az), és nem is volt büdös (van, amikor az), így ez összességében egy kihagyhatatlan program volt 😀
Köztudottan imádunk enni, imádjuk a finom ételeket, imádjuk kipróbálni az újdonságokat, így spanyolban sem volt ez máshogy. Leteszteltük itt is a churrost (mexikóban szerettük), a nagy paela tálat authentikus étteremben, a termelői különlegesebbnél különlegesebb olívabogyókat a piacról, és kiló számra vettük a rákokat a szupermarketekben. Nagyon szeretjük a tengeri ételeket, így Costa Blanca számunkra ilyen szempontból is nagy élmény volt.
Az Orihuela costan töltött egy hónap a fenti listát teljes mértékben visszaigazolta, így nagy kedvencünk lett. Az itt töltött idő alatt túl sokat nem kirándultunk, inkább csak éltük a helyet, hiszen itt minden nap önmagában egy élmény volt. Bejártuk a környező strandokat, barátkoztunk, dolgoztunk, strandoltunk… és nem tudtuk megunni 🙂