Tegnap elkezdődött a készülődés a szombati záró ünnepségre, a Kuningan-ra. Ráadásul telihold is volt, így összevonták a kettőt és egy nagy délelőtti ceremóniát tartottak. Mivel előző este sikeresen 5000ft-ból felruháztuk magunkat helyi ünneplővel, nem volt kérdés, hogy mi is részt vegyünk ezen a dupla eseményen és felavassuk az új szerelésünket.
Ha nem tudod, mi az a Kuningan, olvasd el előző cikkünket!
Tehát, szépen felöltöztünk, és átsétáltunk a 100m-re lévő nagy templomba. Már a 2p-es úton is köszöngettek ránk elismerően, de bent még nagyobb volt a csodálkozás és ámulat. Csak helyiek voltak rajtunk kívül, ráadásul összeszokott kis falusi közösség, gondolhatjátok mekkora szám volt 2 európai, helyi viseletben. Természetesen tisztelettudóan viselkedtünk, és közéjük ülve vártuk hogy megérkezzen midnenki, és elkezdődjön a szertartás.
Ebben a templomban voltunk múltkor is, mikor 3 templomot látogattunk. Akkor egyénileg imádkoztak az emberek, ki mikor ért oda, most viszont az egész környék ezen az egy helyen gyűlt össze, hogy közös, vezetett imádkozást tartsanak.
Tehát a földön, sorokban ülve vártunk. Nők ültek minden felé, a férfiak pedig egy sarokban zenéltekegészen a ceremónia kezdetéig. Ezalatt a szent emberek, akik talpig fehér ruhában járnak, megtisztították és körbevédték a helyet: közösen, hosszan végezték az áldó és tisztító ceremóniájukat, majd körbelocsolták a falakat szenteltvízzel, végül füstölővel is körbementek.
Ha valamilyen oknál fogva mégis bejutna a rossz szellem és gonosz energia, akkor a nekik felajánlott különböző helyi alkohollal foglalhatják el magukat, hogy ne zavarják a népet.
Ezután a szent emberek szenteltvízzel és különböző kézmozdulatokkal gondosan megtisztítottak sok kiló rizst, majd meg is áldották – ebből készülnek majd szombatra az Isteneknek felajánlott ételek, sütemények.
A szentek átlagos hétköznapi dolgozó emberek, akik már megvilágosodtak: például a nő, akivel a múltkori fotónk készült, a kedvenc kifőzdénk tulajdonosa, ott dolgozik, amikor itt nem kell készülni valamilyen eseményre.
A ruhánk nagy sikert aratott, volt idejük megcsodálni a körülöttünk ülőknek. Kiderült, hogy Peti pólója most a legtrendibb, és kiakadtak, hogy milyen olcsón szereztem be a milyen különleges felsőmet, és a nagyon divatos szoknyámat – aminek anyaga talán pár generációval régebben volt divat, itt viszont most hódít 😀
Fokozódott a hangulat, az idősebbek hangosan énekeltek, gyerkek táncoltak, és minden árnyékos hely elfogyott, ahogy a hangosbemondó hosszasan hívogató szavaira megérkezett mindenki.
Minden nő szorongban (szoknyában) és csipkés felsőben volt, szalaggal átkötve a derekukon, hajuk feltűzve. A férfiak fehér felsőben és 2 réteg szorongban, a fejükön udanggal ( díszes fejpánt, vagy hogy fordítsam). Midnenki előtt egy-egy kis díszes tálka, benne virágok és füstőlők: most jön a csavar! A virágokat otthon mindenki frissen szedi, és megtisztítja szenteltvízzel, amit a templomból hoznak mindig, ha elfogy. Nekünk a virágot és a füstölőt a szállásadónk, Ketut biztosítja. Mindig annyit hoz, hogy jusson nekünk is bőven, nagyon kedves!
Fel is vettük az imádkozós pozíciót: férfiak törökülésben, nők a sarkukon ülve majd füstölőgyújtás után elkezdődött a közös imádkozás, amit az egyik szent ember vezetett mikrofonban.
Megtisztítottuk jelképesen is a kezünket azzal, hogy egy szenteltvízzel tisztított virágot dörzsöltünk össze. A harmadik szemünkre mutató mutatóujjainkkal a fejünk előtt tartottuk kezeinket, amibe a füstölő füstjét zártuk. Ugyan ezt elvégeztük párszor úgy, hogy 1, 2 és 3 fajta virágot fogtunk a mutatóujjaink közé, hogy azok az ég felé mutassanak. Minden kör addig tartott, míg a szent ember elmondta a beszédét.
Ezek után körbejártak a fehér ruhások, mert itt ők kellenek az imádkozás második részéhez: szenteltvizet fröcsköltek egyesével mindenki fejére, majd 4x öntöttek egy kicsit a kezünkbe – ezt 3x megittuk, negyedszer pedig a fejük tetejére locsoltuk.
Végül nyers tisztított-szentelt rizst kínáltak, amiből kis adagot kivéve pár szemet felragasztottunk a harmadik szemünkre, párat a torokcsakránkra, párat a koronacsakránkra szórtunk, majd ettünk is belőle. Ez egyfajta áldás.
A rizs a szent nemzeti ételük, sokan minden étkezésre ezt eszik, az imádkozások során magukra ragasztott szentelt rizst pedig minden hindu büszkén hordja egész nap.
Befejezésül még egyszer füstöt fogtunk a kezünkbe, ezzel fejezve be az imádkozást.
Ha ez még nem lenne elég, és miért lenne, kifelé menet mindenki evett egy-egy adagot a szenteltvízben tisztított-megáldott sültsárgarizses ételből, ami egyszerű, de nagyon finom volt 🙂
Kíváncsian várjuk a szombati nagy ceremóniát, biztosan az is lenyűgöző és élménydús lesz 🙂