George Town
Miért pont Penang? Mert itt található George Town történelmi város, ami multikulturális örökségéről híres: a malájok mellett nagy számban élnek ott indiaiak, mianmariak és kínaiak is. Valamint azért, mert Malajzia gasztronómiai fővárosának is tekintik: sehol Malajziában nincs olyan nagy választék étkezőhelyekből, mint ott. Kitengerpartoztuk magunkat már bőven, így most a kultutális és gasztro szigetet választottuk a fehér homokos tengerpart helyett. Nem csalódtunk 🙂
George Townt választottuk bázisnak pár napra, mert ez Penang központi városa. Természetesen a legolcsóbbak közül választottunk szállást, ami egy közös fürdős, kényelmes, tiszta légkondis szobát jelentett központi elhelyezkedéssel. Boldogan indultunk el felfedezi a szállásunk környékét még első este. Persze gyalogosan, mert itt nem divat a motorbérlés.
Gyorsan rájöttünk, hogy a gyaloglás sem, mert járdát szinte sehol sem lehetett látni. Balin sem volt sok belőle, de ott legalább a motorbérlés mindenkinek elérhető volt, ráadásul fillérekért. Így viszont a forgalmas utak mentén, a parkoló kocsik között kellett szlalomoznunk. Voltak olyan fedett járdák, amiken pár métert lehetett közlekedni, de csak amíg nem állta utunkat egy keresztbe parkolt bicaj, motor, vagy épp az út közepén dolgozó cipész, kulcsmásoló.
Fáradtak voltunk, de este még szerettünk volna lenézni a partra. Ez sajnos nem is volt olyan egyszerű, ugyanis végig be van épülve, és ahol le lehetett volna menni, el volt kerítve felújítás miatt.
Útközben nem sikerült ellenálni a sültgesztenye illatának, és nagy büszkén maláj nyelven üdvözöltünk az eladót, kérdeztük az árat és kértük a mennyiséget – de csak fapofát és angol válaszokat kaptunk. Kicsit csalódottan álltunk tovább, hiába kaptunk olcsón fini, óriási sültgesztenyéket, de aztán elkönyveltük magunkban, hogy ő is biztos fáradt, vagy épp nincs jó kedvében…
Végül egy hotel parkolóján keresztül lejutottunk, és csak gyönyörködve a fényekben, csipegettük a nasinkat. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy bizonyos időközönként apró valamicsodák zölden világítanak a vízben. Egyből megbabonázott, gyönyörű volt! Nem is tudtuk hogy ott is előfordulnak a fluoreszkáló planktonok 🙂
Másnap egy burmai és több, kisebb nagyobb thai buddhista templomot céloztunk meg első körben. Ezek, és az oda vezető úton látottak is megerősítették a tényt, hogy Penang egy sokszínű sziget különböző kultúrájú emberekkel, ételekkel, épületekkel.
Mikor Cangguban laktunk Balin egy hostelben, összebarátkoztunk az egyik vendéggel, Johnathannal, aki Penangról jött. Akkor még nem tudtuk hogy arra vesszük majd az irányt. Szerencsénkre már otthon volt mikor megérkeztünk a szigetre, így már az első nap megbeszéltünk vele egy közös ebédet, és onnantól sok időt töltöttünk együtt. Ha már nem sikerült helyiekkel lakni, legalább rajta keresztül megismerhettük a legjobb helyeket, ételeket, kis történelmet és a jelenlegi történéseket, helyzetet.
Rögtön meg is kérdeztük, miért ilyen barátságtalanok az emberek, miért nem örülnek ha a nyelvükön kommunikálunk velük. Indonéziában majd kiugrott mindenki a bőréből, hogy jéééé mi beszéljük a nyelvüket, és elkezdtek nekünk indonézül minden féléről beszélni (amit aztán természetesen nem értettünk), és még kedvesebbek lettek. Mindenhol. Itt meg semmi.
Megtudtuk, hogy nincs is nagyon értelme próbálkozni, mert szinte mindenki elég jól beszél angolul, és maguk közt is sűrűn használják ezt a nyelvet. Az angol gyarmatosítás után itt nyílt meg a legelső angol iskola Malajziában, úgyhogy talán még sértésnek is veszik, ha a nyelvükön próbálkozunk velük beszélni, mintha azt feltételeznénk, hogy nem tudnak angolul… Nem nagyon örültünk, de megértettük, és utána már csak angolt használtunk.
Vele egyszerűbb dolgunk volt, a ‘kicsikocsijával hamar körbejártuk az egész szigetet, és egy délután alatt csomó helyre látogathattunk el.
Kocsikáztunk a hegyek közt, ahol megtudhattuk, hogy hogy néz ki eredetileg mind a fiú, mind pedig a lány szerecsendió, hogy mennyi mindenre jó, milyen sokmindent lehet belőle készíteni, és hogy bizonyos formában milyen drágán el lehet adni. 😀 A dzsúzból kóstolót is kaptunk és egyből nagy kedvencünkké vált! Szerencsére nagyon népszerű termék a szigeten, úgyhogy könnyen megtaláltuk ital és a szárított formában is minden sétánk alkalmával.
Arulmigu Balathandayuthapani Temple
Felmásztunk együtt a Penang Waterfall Temple-re (más néven Arulmigu Balathandayuthapani Kovil), de csak a kilátáson és a templom külső elemein tudtunk ámuldozni, ugyanis a templom felújítás alatt volt, így bemenni nem tudtunk.
Botanikus kert
Ezután Johnathannal együtt vettük célba a templom szomszédjában lévő Botanikus Kertet is, ahol körbesétáltunk, gyönyörködtünk a környezetben, ahol az egymást turkászó majmok és sziesztázó varánuszok élnek.
Kek Lok Si Templom
Természetesen nem hagyhattuk ki a Kek Lok Si Templomot sem, ami az egyik legnagyobb és legnagyszerűbb templomkomplexum Dél-Kelet Ázsiában. Érdekes élmény volt, hogy a templomot csak egy több 100m-es vásáros utcán és félkész állapotban hagyott építkezésen keresztül lehetett csak megközelíteni.
Napfelkelte túra
Pár nap után átköltöztünk egy kis városba, Gelugorba, mert ott kevesebb pénzért, jó környéken már medencés szállást is találni. Itt az egyetemi negyedben laktunk, így itt is tele volt a környék midnen féle-fajta finom és olcsó étteremmel, kifőzdével 🙂
Egyik reggel napfelkelte vadászatra indultunk, fél5-kor útnak indultunk az iraki sráccal, akitől a lakást béreltük (az egyetemen tanul és túrákat vezet minden hétvégén). Két helyi muszlim lány is velünk tartott, hogy meghódítsuk a sötétben a hegyet, és megcsodáljuk a tetejéről a napfelkeltét. 5km fel, 2km fent, 7km dzsungel túra lefelé és 0 napfelkelte lett az eredménye, mert sajnos nagyon felhős volt az idő. De nagyon jól szórakoztunk, poénos túravezetőnk nagyon jól elterelte a figyelmünk az edzetlenségünknek köszönhető szenvedésünkről 😀
Főleg azon nevettünk jókat, ahogy a maláj nyelvet próbálta volna szegény gyakorolni a lányokkal, amit az itt töltött évek alatt elég jól elsajátított, de tőlük az esetek felében csak angol válaszokat kapott. Kitartó volt, nem adta fel a próbálkozást – és ezt az esti piacoláson is folytatta: 10-20 perces alkudozásokba kezdett midnenhol, fillérek miatt: a malájokkal malájul, a kínaiakkal kínaiul (ezt az egyetemen tanulta épp), hogy gyakorolja a nyelveket, de az eladók sehol nem voltak rá vevők, mindig angolul válaszoltak, és csak idegesek lettek. Végül talán már azért adtak minimális kedvezményt, hogy lerázzák – amit a srác úgy könyvelt el büszkén, hogy ha a nyelvükön beszél, akkor értékelik a helyiek és adnak neki kedvezményt… Hát így is fel lehet fogni 😀
És ha már kulturális sokszínűség: kíváncsiak voltunk, hogy milyen a kínai templom és milyen a muszlim mecset, úgyhogy meglátogattunk egyet-egyet ezekből is…
Masjid Kapitan Keling Mecset
Itt ahoz, hogy benézzünk a terembe, muszlim ruhába kellett öltözni, így földig érő fekete köpenyt kaptam. Belülre természetesen így sem engedtek be. A mecsetet vezető férfi, aki mintha megérezte volna hogy számtalan kérdésem van a vallásukról, készségesen felajánlotta, hogy szívesen válaszol, ha érdekel minket valami a vallásukkal kapcsolatban. Mivel ezidáig nem volt alkalmunk belelátni, hogy ők mit gondolnak, hogyan élnek, rázúdítottam egy csomó kérdést. Elég furán reagált néha, mindjárt ki is fejtem… érdekes és ilyesztő is volt egyben.
Érdekes volt, ahogy mesélt a rituáléjukról, hogy hogy készülnek fel az imádkozásra, hányszor és milyen sorrendben mosdanak meg előtte és az is, hogy hogy zajlik pl egy esküvőjük, és mik a férfiak és nőkre vonatkozó ruhaviselési szabályok.
Viszont ilyesztő volt, mikor először higgadtan, majd egyre idegesebben taglalta a válszát arra a kérdésemre, hogy hogy állnak a többi valláshoz, ők is elfogadóak-e, mint a többi, tiszteletben tartják-e, hogy ha valaki másban hisz. (kérdésem háttere: Thaiföldön mesélték a buddhista szerzetesek, hogy ha muszlim többségű helyre utaznak, pl. Indonézia egyes területeire, akkor csak taxival és kísérettel tudnak közlekedni, mert megverik őket a muszlimok, nem tudják a vallásukat elviselni…) Arról nem is beszélve, hogy mikor imádkoznak, akkor Allah mondja meg nekik mit kell tenniük, és amit ők kérnek, mindig teljesül… kihangsúlyozta: MINDIG!
Hamar megköszöntük a kedves tájékoztatást és távoztunk, miután arra a kérdésemre, hogy miről énekelnek a mecsetekben mikor imádkozni hívják az embereket, kicsit átszellemülve, a saját nyelvén kezdte el mondani a bevett szöveget, és csak mondta, mondta, mondta…
Kínai Kuan Im Teng Templom:
Nemzetközi konyha
Penangon szerencsénkre sokféle nemzet konyháját megtalálni. Így újra ehettünk a thaiföldi kedvenceinkből, fillérekért falhattuk a különböző indiai ételeket, megismerhettünk pár szuperfinom kínaiételt, amiknek közük nincs az otthoni kínai büfében árultakhoz, és végül, de nem utolsó sorban, természetesen a penangi ételeknek-italoknak is hagytuk, hogy elvarázsoljanak minket.
Íme pár finomság, amik már most hiányoznak:
Penang hangulata
Befejezésül pedig pár utcakép árulkodjon az autentikus hangulatról…