Összedobtunk két fél pénzünket és vettünk egy buszjegyet Essaouiraba.
Marrakesht nagyon megszerettük, de a nagy nyüzsgés utan jól fog jönni egy kis nyugalom a halász városkában.
Szavírában egy bő hetet töltöttünk, egészen pontosan 8 éjszakát. Úgy indultunk neki, mint azt az előző posztban is írtuk, hogy de jó lesz egy kis pihi, egy kis nyugalom, falusias légkörben a nyüzsgés, szmog és turistás marrakeshi medinában élés után. Hát tévedtünk…
Eléggé kettős érzéseink vannak Szavírával kapcsolatban:
-Ide egy kicsit drágább, de a környéken szinte a legolcsóbb szállást foglaltuk be. Mikor megérkeztünk, mutatta Latifa, hogy ez a szobánk, és a folyosón lévő fürdő a mi privát fürdőnk. Nem annyira értettük, hogy hogy privát így, de ok, legyen…
A szállás hű volt a „darko” névhez, mert tényleg nagyon sötét volt, a lámpák csak sejtelmesen világítottak este is a szobában, és annyira hideg volt, hogy kérnünk kellett még egy vastag plédet úgy, hogy már akkor is 2 nadrágban, 2 pulcsiban, 2 takaróval aludtunk…
Szerencsére 2 nap után kiürült a szembe szoba, és átköltözhettünk. Itt már a mi elgondolásunknak megfelelő privát fürdő volt, és a hőmérséklet is teljesen optimális volt a jó alváshoz.
-Mi pont a halpiactól 2p sétára laktunk, bent a sűrűben, így bármerre mentünk, mindig jó durva szagok mellett kellett elsétálnunk. Hiába van rengeteg jelentkező (macska) a leeső falatokra, azért nem nyalják végig az utcákat minden nap…
-Nagyon elszomorító volt látni a sok kéregetőt mindenfelé az utcákon. A piacon ott tartják mellettünk a kezüket, mikor az eladó adja a visszajárót, hogy azt adhatjuk is tovább, nekik.
-Nagyon szuperül megtaláltuk a helyeket, ahol nem 3000Ft kettőnknek egy ebéd teával, hanem csak a fele, de így is volt olyan eset, ahova bementünk, ettünk, tudtuk, hogy maximum 900Ft-nyi dirhamot fogunk otthagyni, mert annyira helyi kis lyuk, és ezekben már ismertük az „egységárat”, de lazán benyögték a dupláját… utólag meg már mit tudunk tenni, már megettük… utána mindig előre kérdeztünk, akkor is, ha tudtuk, hogy mennyibe kerül.
Másik ilyen eset, hogy minden reggel ugyan abba a kisboltba jártunk friss bagettet venni a reggelihez. Mindig ugyan az az eladó volt, és mindig 30Ft-ba került a bagett. Egyik nap, viszont egy másik eladó volt, és nála ugyan az a bagett 40Ft-ba került. Hiába csodálkoztunk, és néztünk kérdőn, hogy eddig mindig 30Ft volt. Aznap drágább volt. Hogy csak nekünk, vagy másnak is, azt nem tudtuk meg…
– Egyszer elsétáltunk a várostól keletre, hogy az ott lévő homokos partról is megnézzük a naplementét, mivel nyugati part, gondoltuk akkor csak látszik. Már maga a séta is megviselt, olyan szagok terjengtek a levegőben. Inkább nem részleteznénk, de még Bangkokban sem éreztünk olyat, pedig az sem volt piskóta!
Bő fél óra séta után kiértünk a lakott részről is, és átvágtunk a homokdűnéken, le a partra. Ez a rész szép volt, és jól is éreztük volna magunkat, ha nem fújt volna orkán erős szél… Ráadásul a naplemente sem pont ott volt, ahova kigondoltuk, de azért elég szép látványt nyújtott így is.
Visszafelé viszont a parton indultunk el, nem az úton, ahol jöttünk – itt jöttek a bajok… Több száz métert sétáltunk közvetlenül a part mentén húzódó szeméttelep mellett. Olyan gusztustalan és elszomorító látvány volt… Ennél az „élménynél” az tette fel az i-re a pontot, mikor nem találtunk más kiutat a partról az útra, csak a szemétdombon keresztül vezető kis kijárt ösvényt, ami mellett közvetlenül volt a környék szennyvízkifolyója, amiből sirályok százai lakomáztak… tovább már nem is nagyon tudnánk fokozni a dolgot, de szerencsére nem is kell. Kóborkutyák nem ettek meg, sikeresen átmásztunk a szemétdombon sötétedés előtt. Siralmas egy élmény volt, ilyenkor tud fájni a valóság egy kicsit…
-Halászfalu, tehát sok a sirály. A bő hét alatt, csak egyszer találtak el minket odafentről, és akkor sem telibe, úgyhogy nem is emiatt kerültek be a Szavírával kapcsolatos negatív érzéseink listájába, hanem a fenti lakomázásuk miatt…
-Nem véletlen hívják Szavírát a szél városának. Végig nagyon erősen fújt, és nagyon hidegen is. Mindig délután 3 és 6 között volt a legerősebb a nap, és mikor kiültünk egy kicsit a partra, mindig ugyan az lett a vége: mindenünk tele lett homokkal, az arcunk lesült a naptól, a hátunk meg lefagyott a széltől…
-Több fényképen vannak tevék. Egyik partszakasz csak arra van, hogy quadozás, lovaglás tevegelés és vízi sportok közül választhasson legalább egyet az arra sétáló turista az erőszakos nyomulás hatására. Mi természetesen egyikre sem vállalkoztunk, és a tevegelést ajánlgatóknak mindig megjegyeztük, hogy köszönjük, mi nem támogatjuk azt, hogy a tevék lába lánccal volt összekötve, csak hogy itt várja az utasokat…
-Annyira csodálatos volt, hogy minden este kisétáltunk a piacra, és vettünk 2kg mandarint 60-90Ft/kg áron, és vacsi után majdnem mind el is fogyott…
-Utolsó napokban indult be az eper szezon, úgyhogy ennek is nagyon örültünk, a mandarin mellé már ebből is bejátszott ½ kg minden nap, ha már 500Ft/kg áron adták.
– Itt a macskák nem az egeret szeretik, meg a tejet, hanem a halat. Mindenhol rengeteg macska van, főleg azon a környéken, ahol laktunk, ugye a halpiac mellett. Thaiföldön, elnézést a kifejezésért, de számunkra nagyon csúnyák a macskák, de itt nem láttunk olyat, amire ne mondanánk legalább azt, hogy szép, de a többség megnyerte az „Azta, de gyönyörű!” elismerést is. Ráadásul a méretük sem hétköznapi, a legtöbb gigantikusan nagy 
– A szálláson lett egy jó barátunk is, aki hiába dolgozott ott, kétszer is meghívott minket egy kis grillezett lazacra, frissen facsart mandarinra, úgyhogy nagyon jó dolgunk volt 😊