A Cathedral Rock-ot csak egy olyan megállónak terveztük, hogy ha már úgyis útba esik, nézzük meg, legalább messziről. Ez a hozzáállásunk elég hamar megváltozott…
Autóval teljesen jól megközelíthető a hely, és a parkolótól mindössze bő 1 km-es túra vezet fel a csúcsra. Mi nem terveztük, hogy felmegyünk, mert elég fáradtak voltunk és annyira nem is vonzott.
Leparkoltunk az autóval, majd kicsit közelebb sétáltunk. Ahogy közeledtünk a vörös sziklaóriáshoz, egyre jobban elkezdett vonzani és érdekelni minket. Nem sokkal később azt vettük észre, hogy már átmentünk sziklamászós üzemmódba, és túl vagyunk a táv felén is. Egyre nagyobb és nagyobb volt a szikla, ahogy közeledtünk. Teljesen beszippantott minket!
Néhol olyan meredek sziklákon kellett felmászni, hogy le se mertünk nézni és fogalmunk nem volt, hogy innen hogy jövünk majd le! Már tervezgettük, hogy a hátralévő életünket fent fogjuk leélni, mert nem merünk majd lemenni. 😊 Volt olyan turista, aki féltávon teljesen ki volt készülve, hogy milyen úton kellett eddig másznia, és nem is tudta, hogy a neheze, a sokkal durvább szakasz, még csak ez után fog neki következni…
Előttünk pont egy nyugdíjas kis csapat ment, és a meredek sziklafalon úgy másztak fel szemrebbenés és gondolkodás nélkül, mint a pók. Gondoltuk, ha ők így felmentek, akkor csak nem kéne visszafordulni. Úgyhogy nem volt kérdés, felmentünk mi is! 😀
Ahogy felértünk, meghódítva a majd 1514 méter magas csúcsot, megkönnyebbültünk, megnyugodtunk és minden korábbi fáradságunk elszállt. Eszméletlen kilátást és pozitív töltést kaptunk fent! Kb. fél óra után indultunk vissza az autóhoz. Kicsit tartottunk ugye a lefelé úttól, de annyira feltöltött minket a hely, hogy igazából meg sem kottyant. Még a nyugdíjas csoportot is megelőztük! 😀
Így lett a „na jólvan nézzük meg ha már útba esik” helyből, az eddigi legnagyobb kedvencünk…