A vulkán kráter után ellátogattunk egy másik különleges nemzeti parkba is a közelben, a Walnut Canyonhoz. Ide már jól jött a nemzeti parkos bérletünk, amivel ingyen tudtunk bemenni.
A kanyonban két túra útvonal van kialakítva, amiből mi a rövidebbet választottuk, azt, amelyiket laza tempóval 1 óra alatt be lehet járni. A gyalogút egész mélyre levisz, ami melegben elég kimerítő. Az út úgy van kialakítva, hogy egy kis betekintést is kapjunk arról, hogy hogyan éltek itt a Sinagua őslakosok, akik még a Kolumbusz előtti időben laktak itt. A nevük spanyolul azt jelenti, hogy „víz nélkül”. Mivel ez egy nagyon száraz terület, nem kevés talpraesettség és közösségi összefogás kellett, hogy képesek legyenek itt élni.
Sziklákba vájt, félig épített kis fülkékben, szobákban éltek, amiből kb. 300db volt szerte a kanyonban. Mivel a völgy oldala természetesen lépcsőzetes kialakítású, érthető, hogy a perembe alakították ki a kis helyiségeket. A kisebb szobák csak étel, víz, vagy különböző eszközök tárolására szolgáltak. Ilyen módon több, mint 100 napra elegendő vizet tudtak tárolni bármi nehézség nélkül. Három helyről gyűjtöttek vizet: hókupacokat halmoztak fel, hóolvadáskor felfogták a lefelé csöpögő vizet, nyári monszun idején pedig a kanyon mélyén lévő Walnut patakba érkező vizet hordták fel.
Az emberek a nagyobb szobákban aludtak, ami rossz idő esetén még menedékként is szolgált. A munka nagy része odakint zajlott, a közösségben mindenkinek megvolt a neméhez és a korához illő feladata.
A kanyon maga gyönyörű, de nagyon kemény lehetett itt élni még az őslakosok számára is. Mivel több időnk nagyon nem volt már Flagstaff környékére, ebbe a megállóba ennyi látnivaló fért bele. Viszont, ha a többi is ennyire szuper, akkor alig várjuk, hogy azokat is lássuk! Most viszont indulnunk kellett tovább Sedonába, ahol a kapott infók szerint még ennél is gyönyörűbb helyek várnak minket…