Egy teljes hétvégénk volt Alicante mögötti hegyvidék felfedezésére. Pár várost és várat szemeltünk ki a környéken, amire reméltük, elég lesz ez a két nap. Egy vár kivételével (Novelda) elég is volt, bár mondjuk ennyit sem láttunk volna akkor, ha nem vasárnap megyünk ‘várnézőbe, amikor mindegyik zárva van… Így nem jutottunk be a kisebbekbe, viszont jutott idő az őket körülvevő városokban sétálgatni. Utólag belegondolva nem volt kevésbé érdekes azt sem tanulmányozni, hogy vidékebben milyen körülmények között, hogyan élik az emberek a mindennapjaikat.
El Castell de Guadalest és a Guadalest víztározó
Guadalest egy völgyben található és a tartomány legmagasabb hegyei határolják. Ez a középkori vár még a 11. században épült, muszlim uralom idején, így jogosan lett 1974-ben hivatalosan is történelmi-művészeti helyszín.
Sajnos 1644-ben egy földrengés részben elpusztította az erődöt és 1708-ban is megsérült a spanyol örökösödési háború idején, így ma már csak egy kisebb romos vár magasodik a völgy fölé.
A várból rálátni teljes egészében a Guadalesti víztározóra, ami a smaragdzöld vizével minket is lenyűgözött. Milyen csodát képes a szem elé varázsolni egy kis víz és kellő mennyiségű apró iszap szemcse! 😀
A víztározót egy laza 10km-es túrával körbe lehet sétálni. Jó melegben, mint amilyen időben mi is voltunk, pedig lehet a vízben horgászni és úszni is. Mi nem sétáltunk le, csak fentről gyönyörködtünk a víz színében, hogy ne csak egy helyet tudjunk megnézni aznap.
A várban sétálva (itt nyitva volt, belépő nem volt) a sok kreatív kézműves boltban is el lehet veszni, úgyhogy valóban nem árt erre a helyre egy egész napot szánni 🙂
Villena – Atalaya castle
Egyik megállónk a 12. század végén épült menedékül Villena muszlim lakossága számára. Nem bízták a véletlenre, építettek egy látványos, fotós helyszínt a körforgalom közepére, amivel egyből a városba érkezéskor találkozhatunk. Nincs nagy forgalom, de azért nem árt nyitva tartani a szemünket az út közepéről fotózgatva. Jó helyszín, de kicsit biztonságosabb közegbe is tehették volna 🙂
Az erőd vasárnap zárva volt, de felsétáltunk ameddig lehetett, így is egy élmény volt!
Az alsó szint pont a szomszédos házak tetejével volt egy magasságban, így ráláttunk a környékre. Nem volt túl esztétikus, hogy a leggázabb környéknek tűnő zsúfolt, putris városrész volt pont a lábunk alatt közvetlen, de lehet, hogy itt ez a normál, és csak mi voltunk túl előítéletesek. Ez a falu már amúgy is nagyon-nagyon vidék, itt már kint bandáztak az emberek az utcán, a szegényebbnek látszó gyerekek együtt füveztek a ház előtt körbe ülve, a kisebbek pedig fociztak, úgyhogy inkább nem lepődünk meg semmin 🙂
Castalla
Naplemente előtt értünk Castalla városba. Az itt található vár is egy dombon található, a város pedig körülötte terül el. Találgattuk, hogy hol kellene parkolni, honnan közelítsük meg a már tuti zárva lévő várat, melyik irányból tudunk a lehető legmagasabbra felmászni.
Végül a város szélénél álltunk meg és onnan indultunk el belső iránytűnk szerint a várat célba véve, lehetőleg folyamatosan felfelé tartva. Nagyon tetszett nekünk ez a város, szuper hangulatosak az utcái, a házak, a kedves emberek mind magával ragadtak minket, élmény volt már csak sétálgatni is. Nem is rohantunk, hiszen a vár zárva volt, legalább kicsit bepillanthattunk ebbe a helybe és lakói vasárnap esti életébe is.
Az eredetileg iszlám eredetű kastély amúgy a 11. és 16. század között épült, és mi már restaurált állapotában láthattunk volna, de még csak a várfalig sem jutottunk el, le volt zárva az út. Így lesétáltunk és megpróbálkoztunk a másik oldalról, hátha. Ott nem a városban ment az út, hanem a teraszos kialakítású, kavicsos talajú kertek között kanyargott szépen felfelé. Mentünk is, ameddig tudtunk, de mikor egyik helyről egy jóóó hangos, mérges és nem épp kis termetű véreb rontott ránk a semmiből, jobbnak láttunk inkább visszafordulni, láttunk itt már eleget…
Sax
A délutáni szieszta alatt érkeztünk Saxba, és szerettünk volna inni valahol némi frissítőt, mert nagyon meleg volt. Ez a projekt már majdnem csírájában elhalt, de erre mindjárt visszatérünk.
Fel szerettünk volna menni a vár közelébe kocsival, hogy ott parkoljunk. Google útvonaltervező is mutatta, hogy működik az elgondolás, úgyhogy mentünk is. Saxt viszont nem csak a színes házai teszik nagyon hangulatossá hanem a szűk kis utcácskái is, ahova majdnem beszorultunk az amúgy sem nagy kocsival, amivel voltunk. Még jó, hogy kiváló sofőr Peti és le tudtunk menni a kocsival a lépcsőn! Oké, ez nem igaz, nem kellett kocsival lépcsőzni, csak előre láttam a jelenetet a fejemben, és abban a szituban már az sem tűnt kivitelezhetetlennek… de amúgy tényleg nagyon-nagyon szűk kis utcákon kocsikáztunk mielőtt visszamentünk volna letenni az autót a város széléhez. 🙂
A “parkolótól” (valahol megálltunk az út szélén, nem volt parkoló) megint csak a megérzéseinkre hagyatkozva, közben felfedezve a várost, elindultunk a vár irányába. Nyitott szemmel jártunk, mert elég szomjasak voltunk. Nagyon nem kellett figyelni, mert semmi zaj, semmi mozgás nem volt a városban, bármerre sétáltunk! Mediterrán vidéken megszoktuk a sziesztát, Olaszországban, Velencében is bezárt szinte minden és ebédelni sem lehetett sehol már 3-kor, de ott legalább volt még némi élet, néha-néha lehetett találkozni turistával, de itt senkivel. Miénk volt az egész város!
A “városközpontot” elérve nyitva volt egy mini kávézó, ahol enyhítettünk szomjunkon, majd megmásztuk a nagy melegben már-már soha véget nem érő lépcsősort a várig. Ami természetesen zárva volt! A kilátás remek volt, picit az idő is kellemesebb volt odafent, úgyhogy kis nézelődés-fotózás-pihenés után tovább álltunk.
Ez a város adott keretet a várfelfedező túránknak, ugyanis ez volt az első megállónk, majd este hazafelé autókázva véletlenül kivilágítva is láthattuk kárpótlásul azért, hogy mindegyik kastély zárva volt…