Majdnem egy éve várjuk a sült galambot Magyarországon, már 11 hónapja nem jártunk külföldön. Jobban mondva nem is a sültgalambot vártuk, hanem hogy elmenjen a vírus nyáriszünetre, ahogy tavaly is tette, és mehessünk világgá – már amerre a korlátozások ellenére kedvünk támadna.
Nem terveztünk előre nyaralást, utazást erre az évre, de vettünk egy szuper kis kocsit, amire azt mondta a tulaj, hogy annyira patent állapotban van, hogy akár másnap elindulhatunk vele külföldre nyaralni. Ez szöget ütött a fejünkbe, és feltettük a kérdést: ma szerda van, mi lenne, ha szombat hajnalban tényleg elmennénk valamerre, valamennyi időre…?
Így történt, hogy felpakoltuk a szokásos minimál cuccunkat, plusz egy-egy ágynemű szettet, mert ki tudja merre visz az utunk, és mikor kell a kocsiban aludni és elindultunk Szlovéniába, mert ott még nem jártunk.
Szlovén Júliai-Alpok
Ahh… a szlovén alpok… olyan gyönyörű! Amikor ennyire magával ragad valami, mindig kedvünk támad odaköltözni, és ez is egy ilyen hely! Már autókázni is egy élmény volt a célállomásunkig a festői dimbes-dombos tájon elterülő kedves kis falvak között, az egyre magasodó hegyek felé.
Azt olvastuk, hogy a Júliai-Alpok túra szempontjából szuper hely! Így ha oda érünk, ott éjszakázunk valahol a kocsiban, és másnap pedig túrázunk egy kicsit.
Szlovén Logar Valley, Logarska Dolina
A szlovén Alpok sűrűjében, az osztrák határtól már csak pár kilométerre autókázva megláttuk a Logar Valley táblát. Nem néztük ki otthon a programot, mi csak fel akartunk jönni a gyönyörű hegyekbe, hogy majd alakul az utunk, ahogy kell. Befizettük a belépőt és bekocsikáztunk a hosszú bekötúton a völgy mélyére, egészen a hegyek lábáig.
Több szálloda és gyönyörű füves rétek, legelésző tehenek mellet is elhaladtunk míg végül elértük a legtávolabbi parkolót. Onnan indultak a különböző hosszúságú túrák. Mi is kinéztünk magunknak egy rövidebbet, amit talán még sötétedés előtt teljesíteni is tudunk, és nekivágtunk. Milyen jól tettük! Mert másnap jött is az eső…
Rinka-vízesés
Szóval érkezés után elindultunk túrázni. Utunk egészen a Rinka-vízesés középső szakaszáig vezetett, majd onnan vissza. Egy kis hídon állva néztük, ahogy fentről folyik le, majd alattunk zuhan le a mélybe a vízesés, pont az első túramegállónkhoz. Nem volt nehéz ez a kis túra, de azért kellemesen elfáradtunk.
Nem kellett sokáig keresni a szállásunkat, hiszen azzal érkeztünk – a kocsiban aludtunk a legbelső parkolóban, sok más sorstársunkkal együtt…
Kilátópontok
Első éjszakánkat töltöttük a kocsiban. Nem aludtunk még benne, hiszen csak pár napja van nálunk, így nem is tudtuk nagyon, hogy mire számítsunk. Egész kényelmes volt! 🙂
A sok hónapnyi punnyadás után sajnos nem volt se kedvünk, se energiánk egy komolyabb, megerőltetőbb túrára menni. Be volt jelölve a térképünkön pár kilátópont, így azokat vettük sorra a második napon. Volt, ahol csak lassan, óvatosan lehetett vezetni, és volt, ahol egy órácskára meg is kellett állni, mert épp bicajos verseny volt. Amúgy, ahogy jöttünk előző nap, akkor is több fele láttunk versenyeket, biztos ez a bevett program a hétvégéken. (A hegyekben még oké, hogy bicajjal élvezi az ember a kanyargós, üres utakon a lejtőket, na de a forgalmasabb városokban, ahol nem voltak lezárva az utak, nem lehetett nekik annyira buli, nagyon kellett rájuk figyelni.)
A nehezítő tényezők miatt kicsit elhúzódott ez a programsorozatunk, és csak két állomásra jutottunk el, de csodálatos nap volt ez is, így nem bántuk 🙂
Imádott autónk pont eladó sorba került… Keress minket, ha érdekel amit a hirdetésben látsz 🙂
