Már idei indulásunk előtt tudtuk, hogy Koh Phanganra akarunk menni egy hónapra, mert tényleg csak jókat hallottunk róla. Valamiért viszont, 1 nappal azelőtt, hogy elindultunk volna oda Sukhothai-ból, Bangkokon keresztül busszal, valahonnan jött egy érzés, ami megváltoztatta ezt a tervünket és teljesen más irányba indultunk el. 
Végül Koh Kood-on kötöttünk ki, amit egyáltalán nem bántunk meg, 2 nap alatt nagyon megszerettük ezt a paradicsomi szigetet!
Mivel az utolsó hajó délután 3-kor indul a szigetre, kénytelenek voltunk 2×8 órás buszozás után megszállni egy éjszakára Trat városban. Nagyon kedves kis város, volt pár órácskánk sétálgatni, beszélgetni pár helyivel, úgyhogy lehet, hogy oda még visszamegyünk egyszer több időre is.
Sokszor úgy érkezünk egy új helyre, hogy nincs foglalva előre szállás, mert még nem akadt gondunk a “majd helyszínen lesz valahogy” szemléletünkkel, ezért most is így érkeztünk a szigetre. Többnyire amiatt is, mert online nem túl sok szállás van fent, és azok is napi áron számolnak akkor is, ha 1 hónapot maradunk, nincs “hosszú távú kedvezmény“. Mivel tudjuk, hogy személyesen mindenhol sikerül több-kevesebb kedvezményt szereznünk, miután partot értünk a hajóval, és a helyi kis utas szállító járművel bevittek minket a sziget legnagyobb “városának” központjába (ami pár 100 méter köves útból áll, 1 boltból, egy bank automatából és pár bungalókat kínáló resortból), gyalogosan láttunk neki megkeresni a megfelelő szállást.
Elkezdtük felderíteni a környéket szállás ügyben, de nem számítottunk rá, hogy ennyire nehéz eset lesz ez a sziget! Az a baj, hogy aránylag kevés a szállás lehetőség az ide érkező turisták mennyiségéhez képest, és vagy nem volt szabad helyük egy hónapig, vagy napi árban felszorozták az árát egy hónapra.
Pár “csalódás” után találtunk végre egy helyet, ahol tudtunk bérelni egy motort 1 napra (a legtöbb helyen az is elfogyott…), hogy el tudjunk menni kicsit messzebbre is körbenézni. Újabb 5-6 szállást jártunk be, de csak a korábbiakat tapasztaltuk. Úgy látszik, ezen a szigeten nem nagyon van kialakulva az a forma, hogy hosszabb időre jönnek a turisták, mint pár nap.
Nem akartuk az egész napot szálláskereséssel tölteni, így a következő helyen már kicsit bekeményítettünk! Hasonlóan indult minden, mint korábban: kaptunk 10% kedvezményt a napi árból, ha egy hónapra maradunk (hozzá kell tenni, hogy itt a szigeten amúgy is minden drágább). Megnéztük alaposan a helyet, és mivel nagyon megtetszett. Kókusz pálma erdő közepén, 3 percre a gyönyörű tengerparttól. Kell ennél több?? Ja, igen. Kell még jó wi-fi is de még az is túlteljesített a vártakhoz képest, úgyhogy eldöntöttük, hogy valahogy megszerezzük. Persze, jó áron. Elindult az alkudozás. Megmondtuk, hogy mennyink van rá, és hogy egy hónapra nagyobb kedvezményt kell adnia, és így mindenki jól jár.
Mivel okosan, eleve kicsit alacsonyabb összegről kezdtük az alkut, hogy mi is tudjunk engedni, ha nagyon muszáj, és így pont annyiért sikerült kivenni, mint amennyiért szerettük volna! Ez azt jelenti, hogy bementünk fél ár alá!
Ezt követte a második menet: kell egy motor is 1 hónapra.
A szálláshoz vezető úton már korábban láttunk egy helyet, ahol motorokat adnak bérbe és még akkor elmentettük a számukat. Mivel a szállásunk nem tudott ennyi időre motort adni nekünk, beköltözésünk után elő is vettük az elmentett telefonszámot, az ember pedig egyből ki is hozta hozzánk a motort. Ez egy teljesen újszerű, nagyon szép Yamaha moci, eddigi talán legjobb motorunk!
A bérleti díjat persze motornál is hasonlóan számolják mint a szállásnál: napi díj * 30 
Hát mifelénk nem így számolnak, úgyhogy most sem adtuk alább. A szállásadónk segítségével (mivel a motorkölcsönző ember alig beszélt angolul) Niki kemény alkuharcba kezdett és végül sikerült megegyezni bőven a félár alatt! És mindenki jól járt
Így történt hát, hogy érkezésünk napján összesen 112ezer forintot sikerült lealkudni!