Reggel a Borobudurt indultunk megnézni, csini ruhában, csak máshogy alakultak a dolgok az iszonyat drága belépő miatt. Ekkor újra terveztünk, és mivel Kiskendo barlang, vagy ahogy mi hívtuk, Kiskendő ott volt a közelben, amit még szállásadónk ajánlott, arra vettük az irányt.
A bökkenő csak annyi volt, hogy fogalmunk sem volt arról, hogy mire számítsunk ott. Gondoltuk, hogy elsétálgatunk pár métert egy tágas, kivilágított barlangban, készítünk pár fotót, és kész. Hát nem így volt…
A bejáratnál ki volt téve 2db elemlámpa, amiből elvettünk egyet, jó ha van alapon. Milyen jól tettük!?! Ugyanis korom sötét volt odabent! Ez volt életünk első kivilágítatlan barlangi látogatása 
A lámpa olyan kis gagyi volt, hogy alig világította azt a kis területet is, ahova épp elért, úgyhogy a merülőfélben lévő mobiltelefont vettük elő, bízva abban, hogy kibírja azt a 2 percet, amit bent terveztünk tölteni 
Természetesen ez sem így alakult…
Készítettünk egy csomó képet még a bejáratnál kintről-bentről, és elindultunk beljebb. Nem tettünk meg sokat, talán 100-150 métert, mikor egy lépcsőn kellett volna felmenni, amin folyt le a víz, a tetejénél pedig 1m-esre csökkent a belmagasság, miközben a plafonról is folyt a víz, elfoglalva az út nagy részét.
Természetesen eszünk ágában sem volt felmenni, vagy megnézni, hogy mi lehet odafent, és összekoszolni magunkat, vagy épp eláztatni a fényképezőt, az aprócska, egészen pici bennünk lévő félelemről nem is beszélve
Ekkor jött egy pár fős kis csoport. Kaptam az alkalmon, és rábeszélve Petit, a nyomukban haladtunk még egy jó darabig, izgalmasabbnál izgalmasabb helyeken. Mivel a csoport nagyon lassú volt, nekünk pedig lemerült az egyik mobilunk, és nem akartunk tőlük függni, elindultunk visszafelé a kis gyenge világításunkkal, plusz, már a második mobiltelefont merítve, kettecskén. Próbáltuk szedni a lábunkat, de a sötét miatt nem ment annyira.
Nagy kő esett le a szívünkről, mikor kiértünk, és büszkék voltunk, hogy leküzdve a félelmünket, egész messzire bementünk, még ha nem is teljesen egyedül…