Hihetetlenül gyorsan eltelt az Ázsiában töltött 6,5 hónap!
Mivel mi nem csak nyaralgatunk, hanem a hétköznapok, sok esetben a hétvégék is munkával telnek, van, hogy 1-1 helyen hiába töltünk 1 hónapot is akár, van, hogy több minden kimarad, amit meg szeretnénk nézni személyesen is. Ezért az életérzésen, barátokon, időjáráson, motorozáson, kaján és kultúrán kívül mindenhova van és lesz még miért visszamenni 
A bő fél év Ázsia után, a hazaérkezés előtti méltó átvezetésként 12 napot töltünk Isztambulban – akár csak tavaly. Az alábbiak miatt vált be nekünk ez a kis kitérő:
1. Itt már nem 8 és nem 6, hanem csak 1 órával vagyunk előrébb az időben, így van szűk 2 hetünk visszaállni az otthoni időzóna szerinti életre. Amúgy, erre gyúrtunk már tudat alatt az utolsó hónapban Ázsiában is, ugyanis majdnem minden éjjel 1-3 között sikerült lefeküdni aludni… Ennek előnyét akkor nem éreztük, de most nagyon is
2. Kultúra
Már nem a jól megszokott ázsiai mentalitás, de nem is az otthoni, talán a kettő közöttinek mondanánk azt, amit itt tapasztaltunk Isztambulban. Nyitottak, kedvesek, közvetlenek az emberek, de már közel nincs az az “otthonos” érzésünk, ritkább az őszinte mosolygás, önzetlen segítség, barátkozás, mint Thaiföldön, Indonéziában vagy Malajziában.
3. Időjárás
Itt a tavasz! Igaz, hogy bő fél évet trópusi melegben töltöttünk az otthoni, számunkra már hideg októberi ősz után, de mielőtt hazatérnénk júni elsején a nyárba.
Élvezhetjük kicsit a reggeli csípős hűvöst, ami a már megterhelő Melakkai hőség után nagyon jól is esik, használhatjuk az utcán anélkül is a futócipőinket, hogy költöznénk vagy repülnénk, ugyanis a fél év alatt ezeken a napokon kívül csak papucs volt a lábunkon.
Úgyhogy, mindjárt otthon vagyunk! Várjuk már mi is természetesen, hogy magunkhoz ölelhessük a családot és barátokat, de már most vágyunk vissza Ázsiába is, főleg a legkedvencebb országunkba, Indonéziába…