Nem mintha a jóból megártana a sok -gondolok itt a strandolásra -, de ha már eljutottunk Olaszországba, akkor csak elmegyünk egyet kirándulni, azaz vàrostnèzni. Csak egyet.
Több helyet kinéztünk, de a legközelebbi nyert, a lejjebb látható képek alapján mindjárt ti is megértitek, hogy miért.
5p vonatozás után laza séta Polignano A Mare óvárosi részében, ebéd, fagyizás és megsülés, mert iszonyat meleg volt.
Lélegzetelállító látványt nyújtott az óváros szikláit kettéválasztó kis strand mind szemből a sziklák tetejéről, mind pedig hátulról a hídról. Izgatottan kerestük a lefelé vetető utat, hogy letáborozzunk és megfürödjünk, mert a meleg egyre durvább volt. Mindannyian éreztük, hogy különleges helyen vagyunk, jól választottunk, hogy ide jöttünk!
Miután meghallottunk egy csapat srácot magyarul beszélni, ez az érzés egy kicsit alább hagyott. Megindultunk a víz felé, hogy túléljük valahogy a tikkasztó forróságot, amit már a naptej, kendő, kalap és sok víz sem enyhít, mivel árnyék itt sincs semennyi.
Beledugtuk a lábujjunkat a vízbe, majd gyorsan vettük is ki, mert kis túlzással szinte le is fagyott. Szép, szép a strand így a hatalmas sziklákkal szegélyezve, de ennek a látványnak a sokkal hidegebb víz az ára, amit a mi családunk nem nagyon preferál.
Miután már nem bírtuk a kiképzést és a megmelegedett ivóvizünk is elfogyott, búcsút intettünk a strandnak, óvárosnak, és hazavonatoztunk…
Szép volt, jó volt, de inkább maradunk a jól bevált közeli strandokon 🙂
